Archive for March, 2009

Boszporusz túra – közel 25 kilométer gyalog

Monday, March 30th, 2009
Isztanbul igazi arcát ritkán nézik meg a turisták. Pedig érdemes. Az igazi arca sokszínű, és messze több, mint a Hágia Szófia, a Topkapi szeráj vagy a bazár. Az igazi isztanbul a Galata híd túloldalán kezdődik. Ott, ahol a helyiek valóban élnek. A mai napon egy igencsak komoly túrát tettünk, ami nagyon megérte az árát. Kezdésként egészen Sariyer öbléig felbuszoztunk a Boszporusz partján. Nem semmi túra, legalább 1 óra a busz a 25E számúval, ami Kabatasból indul, onnan, ahol a Hágia Szófia melletti villamos végállomása van. Sariyer egy álmos kis halászfalucska, ami azért keményen Isztanbul külvárosának számít, így remek fekvésének köszönhetően idáig is elér a luxusvillás domboldalak sora. Sariyertől egészen Istinye öbléig sétáltunk a kis öblökön, és hosszú sétányokon keresztül. Tulajdonképpen a Boszporusz partját végig mólószerű széles betonsétány szegélyezi, ami mellett sokfelé csónakok, halászhajók és luxusyachtok horgonyoznak. Istinye öbléig többnyire halászhajók és bárkák. A tehetősebb rész itt következik. (more…)

Világváros világi árakkal – Istanbul city

Monday, March 30th, 2009
Mármint nagyvilági, nyugateurópai árakkal. Isztanbul messze nem olyan olcsó, mint az ember eredetileg hinné... Persze ez is attól függ, honnan nézzük. Az utcán egy tavuk döner (kis gyros szendvics, általában bagetteben) csak 1,5 lyra, ami kb 200 forint (egy lyra kb 130 Ft), egy villamos vagy buszjegy 1,4 lyra, egy palack ásványvíz a boltban 0,4 lyra, a ruhaneműk és a boltban az alapélelmiszerek szintén elég olcsók. Na de az éttermek már európai árban vannak. A legolcsóbb főételek 10 lyránál kezdődnek, és nem nehéz 30-40 lyrát elkölteni fejenként egy jó vacsorára egy normálisabb helyen. Még a legolcsóbb félig önkiszolgáló jellegű éttermekben is, 7-8 lyránál kezdődik egy egyszerű kebab vagy lachmacun. Az olyan divatosabb helyek, mint a nyugati étterem és kávéház láncok meg egyenesen drágábbak, mint nálunk, vagy máshol európában. A múzeumok és nevezetességek belépőiről már ne is beszéljünk. A Topkapi palotába az alap belépő 20 lyra, amihez még hozzájön plussz 15 lyra a háremért. Ez együtt már majdnem 5000 Ft. És annyira nem nagy szám. Van persze a kincstár, ahol hihetetlen kincseket láthat a látogató, de maga a palota nem igazán nagy szám. A múzeumban persze vannak olyan felbecsülhetetlen kincsek, mint Mohamed lábnyoma, de ezek leginkább a muszlimoknak érdekesek. Az utikönyvek az Alhambrához hasonlítják, de bátran állíthatom, nyomába sem ér. Ott tavaly voltam, és ezerszer látványosabb és komplexebb. Kétségtelenül rengeteg érdekesség van a városban, de leginkább az utca forgatagában elmerülve, a bazárban elveszve, vagy a boszporusz partján észak felé elkalandozva lehet átélni az igazi Isztanbul hangulatát. Azt a sokszínű és rendkívül változatos nyüzsgő várost, amihez foghatót tényleg nem találni másikat Európában. A belváros és a bazár, valamint a Galata városrész szűk utcácskáit, kicsit piszkos, kicsit szakadt, de nagyon eredeti nyüzsgését vagy a boszporusz partjának elképesztő gazdagságát. Az isztanbuli "rózsadomb" leginkább a két híd közötti európai parton található, ahol egymást érik a gyönyörű luxusvillák, a parton horgonyzó yachtok, és a jobbnál jobb autók sora, a Puerto Banust idéző butiksorok, a jobbnál jobb éttermek és klubok. Hatalmas a kontraszt a Boszporusz parti luxus, és a belvárosi szegényebb negyedek között. Isztanbul méltán tartja magát igazi világvárosnak. Mint európa és a közelkelet olvasztótégelye még többet is nyújt, mint a legtöbb európai nagyváros.

Isztanbul – ahol a kelet találkozik a nyugattal

Saturday, March 28th, 2009
Eljött az, amit már rég terveztem. Egy izgalmas város, ahol a modern kultúra minden vívmánya keveredik a misztikus kelet világával. Isztanbul, ami egyetlen más európai városhoz sem fogható. Egyben biztosan nem, hiszen két kontinensen fekszik egyszerre. Hatalmas és rendkívül változatos. Számtalan felhőkarcoló mellett remekül megférnek a különböző kultúrák alkotta érdekesebbnél érdekesebb csodák. Vonzó és taszító is egyszerre. Sok a lepusztult, vagy csak szimplán igénytelen épület, és rengeteg a szemét, a piszok. Mellette viszont különleges hangulata is van. A mindenhonnan áradó döner és shisha illat sokmindenért kárpótol. Most nem írok bővebb beszámolót, mert igen fárasztó két nap van mögöttem. Sajnos a SkyEurope indulás előtt 3 héttel változtatta meg a menetrendjét, így a normális délelőtti indulás helyett éjjel indult a gép, és hajnali fél háromra érkezett meg a belvárostól igen távol eső Sabiha Gokcen reptérre. Onnan shuttlebusszal lehet bejutni a Taksim térre, ami hihetetlenül nyüzsgő még hajnalban is. Egy biztos, nevét biztosan az ott megtalálható több ezer sárga taxiról kapta. A Taksim tértől az óváros, Sultanahmet legalább 3 kilométerre van, amit gyalog sikerült megtennünk. Nem véletlenül, hiszen szállásunk elvileg csak estére volt, így a legkorábbi déli check inhez is volt még 8 óra hátra, így a meglepően életteli éjszakában gyalog értük el a lefoglalt hotelt a Hagia Sofiától mindössze száz méterre. Pazar hely, elfogadható szálloda. And Hotel névre hallgat. A délelőtt folyamán kb 2 órát sikerült sekélyesen szunyókálni, így az ezt követő egész napos városnézés után több szóra már nem futja.

Szőke Mátyás – Mátrai Zengő 2004

Friday, March 20th, 2009
Hosszabb kimaradás után elérkezett az idő egy újabb péntek esti borozgatáshoz. Ehhez megfelelő alanyt keresve betértem az Arena Plazaban található remek borkereskedésbe. Az utóbbi időben megkedveltem ezt a boltot, mivel viszonylag nagy választékkal rendelkeznek, nagyon korrekt és segítőkész a személyzet, és olyan borászok borai is megtalálhatóak itt, amelyek nem minden sarki boltban kaphatóak. A ma esti bevásárlás során nagy várakozások elé álltam, mivel egy számomra új villányi borász, Kiss Gábor boraival terveztem megismerkedni. Rendkívül dizájnos címkéi felkeltették az érdeklődésemet, és mivel állítólag a belbecs még a külcsínen is túltesz, hát 2 palackot betettem a kipróbálandók közé. Ezen kívül vettem még mást is, de a mai estére az ő 2008-as portuguiserét terveztem felbontani. A sors azonban közbeszólt. Egy másik üveg, nevezetesen a címben szereplő Szőke bor nem fért be a borhűtőbe - lévén nyújtott palackba töltötték - így a terv megváltozott, és az esti program ez a Zengő lett. (more…)

Konyakos sertéskaraj erdei gombákkal göngyölve, kéksajtos vajjal

Thursday, March 5th, 2009
A héten már egyszer majdnem felkerült egy hasonló csoda, de sajnos a hétfő esti steak picit rágós lett ,így nem tudta elfoglalni méltó helyét. Az ízzel nem volt gond, de a steak-sütési technikát még csiszolnom kell, így egy másik különlegességgel rukkolok itt most elő. Ez pedig nem más, mint egy igazi kulináris orgazmus. Konyakban érlelt fűszeres sertéskaraj erdei gombákkal töltve, kéksajtos vajjal leöntve. Az étel ihlete igazából eredetét tekintve visszakövethetetlen. A tökéletes pácolásról gondolkodtam, amikor bevásárlás közben bevillant az ötlet. Ezek után meg már egyik alapanyag követte a másikat. Kezdetben gorgonzolával és szárított paradicsommal akartam megtölteni a zöldfűszeres karajszeleteket (olajban pácolva), de végül rendesen elkanyarodtam az eredeti elképzeléstől. (more…)