Archive for April, 2010

Starbucks Guatemala Casi Cielo és a Rancilio Silvia találkozása

Saturday, April 17th, 2010
A kávét sokan nagyon szeretik, mások pedig egyáltalán nem. Ritka az olyan ember, aki szereti, de nem fogyasztja naponta, hiszen ha valaki szereti, akkor általában beépül a hétköznapi rutinba, mint dohányosoknál a reggeli cigaretta. De miért is szeretjük annyira? Mert felfrissít? Szerintem azért, mert rendkívül kellemes, komplex, hosszan tartó kellemes íze lehet. A frissítő hatás már kevésbé érezhető. Nekem a kávé a mindennapok szürkeségét megszínesítő élvezeti cikk. Ezért is nem mindegy, milyet iszom. Sajnos a munkahelyen az embernek nem sok választása van, hiszen ha a munkahelyén vagy közelében nincs egy igazán minőségi kávézó, akkor marad az automata, a nescafe, vagy az olcsó céges kávéfőző. Egyik sem egy gasztronómiai csúcs. És bizony tapasztalatból mondom, hogy a legjobb kávé, mint alapanyag, egy jó főző nélkül mit sem ér. (more…)

Hétköznapok

Sunday, April 11th, 2010
Sokszor az embernek nincs ideje észrevenni a hétköznapok szépségeit. Pedig szinte mindenben meg lehet találni a szépséget. Egy-egy elkapott pillanatban. A fotózásnak pont ez a lelke. Elkapni a hétköznapok apró pillanatait. Amikor virágzik a magnólia, megérkezik az első gólya, vagy éppen sorok kígyóznak a szavazófülkék előtt... De ilyen pillanat lehet az is, ha éppen tavasszal kisüt a nap, és hosszú fénynyalábok súrolják a pusztát, vagy valaki éppen tévét néz. Mindenben van valami, amiről lehet egy szép képet készíteni. Ez is egy ilyen. Semmi különös, csak egy hétköznap... A kép 100-as ISO érzékenységgel, 2.8-as blendével készült 1/125-öd másodperces expozícióval. Utólag módosítva a színtelítettsége Adobe Lightroom-al. Ezt az eszközt mindenkinek ajánlom. Vagy az Apperture-t, ami az apple hasonló szoftvere. DSLR gép mellé ez elengedhetetlen.

Extrém ínyenc este, avagy konzervből ismerd meg a világot!

Friday, April 2nd, 2010
Sok érdekes ételen túl vagyunk már, de maradt még pár dolog, ami eddig kimaradt. A világ legextrémebb ételeiből azonban még vannak ismeretlenek, amelyek közül párat Dave barátunk szorgos világkörüli gyűjtőmunkájának köszönhetően ezen az estén megkóstolhattunk. A mostani ínyenc este rendhagyó volt, hiszen nem valamyelyik ínyenc főzött, hanem mindenféle konzerveket kóstolgattunk. Több kevesebb sikerrel. Egy viszont biztos: az undor legtöbbször az agyban dől el. Sokszor nem is olyan szörnyű az, amit mi annak hiszünk. Gondoljunk csak egyből a surströmmingre, ami egy poshasztott hering só nélkül kvázi tartósítva (még a gondolata is hányingert keltő), mégis egy iparág épült rá, hiszen több cég gyártja, és konzervként kapható svédországban a boltokban. Tehát mégsem lehet olyan rossz. Vagy igen? (more…)