Ínyenc.com

[singlepic id=1506 w=320 h=240 float=right]Mire számít az ember, amikor egy olaszrizling palackját nyitja fel? Frissességre? Pezsgésre? Friss savakra?

Bizony általában ez várható tőle. Az olaszrizling az egyik legjobb alapanyaga egy kellemes nyári frissítőnek, az oly rég óta ismert, de olyannyira alulértékelt italnak, a fröccsnek. A fröccs még nem az a szint, ami vétek a természet ellen. Az a boros kóla, vagy vadász, vagy VBK. Az tényleg egy nagy pofon a bornak. A szóda viszont nem az. A legtöbb nagy borász is szívesen fogyasztja, és nem véletlenül. Egy jó fröccs kellemesen frissítő, mégis bódító ital. Alkoholtartalmát tekintve hasonlít a sörre, azonban savassága miatt sokkal jobban frissít, és nem puffaszt fel. Tehát önmagában a szóda még nem vétek a bor ellen. Persze csak a megfelelő borba való. De mi van akkor, ha egy fröccs alapanyagnak szánt bor nem is olyan alapanyag?

Ezen a hétvégén a választás egy frissítő nyári borra, egy olaszrizlingre esett. Konkrétan a Tiffán pincészet 2008-as olaszrizlingjére. És hatalmas meglepetést okozott! Egy rizlingtől aligha számítanék sűrű észterességre, gigantikus gótikus boltívekre, testes zamatra, és ilyen kevés savra… Kezdetben persze más arcát mutatta a bor, hiszen a palack felbontását követően előjöttek a reduktív borokra jellemző kis buborékok. De a szép parafadugó kihúzását valami különleges illat követte. Nem az a frissesség, amit vártam, hanem egy sokkal testesebb, leginkább chardonnayre hasonlító hordós illat. A dugó egy darabból vágott parafa, de sajnos plasztik kapszula takarta. De sebaj. A palackot szép, igényes címke díszítette, és a dugó is erősítette a kellemes összbenyomást.

[singlepic id=1505 w=320 h=240 float=left]A bor színe szép, bár kicsit sötétebb, mint vártam. A halvány zöldes-sárga helyett szinte aranyba hajló szalmasárga szín fogadott. Első kortyra friss, pezsgő bor, de valami nem stimmel vele. Kicsit olyan, mint egy transzvesztita. Nőnek néz ki, de nem az. Ez a bor is valami más. Nem igazi rizling. A savak szinte teljesen hiányoznak belőle. Néhány percnyi ízlelgetés és pohárpörgetés után valami furcsa érzés fogott el. A pihenés és a szénsav elillanta után egyértelműen egy másik ital aromáját véltem felfedezni benne. Ez pedig a sör. A malátás, kicsit minerális íz önmagában kellemes, de valahogy nincs összhangban a rizlinggel. Nem tudom, hogy sikerült ezt elérnie Tiffán Edének, de valami meglepően érdekeset alkotott. A magas alkoholból és az érezhető cukorból ítélve ritka éretten szedhették le a szőlőt. De hogy a maláta honnan került bele, az rejtély.

A bor önmagában egyáltalán nem rossz. Kiváló egy kellemes csevejhez, és itatja magát, mint egy csajozós bor. De azért valaki megoszthatná a tapasztalatait itt, hogy kicsit utána járjunk a fura tapasztalat valódi okának.