Ínyenc.com

[singlepic id=2612 w=320 h=240 float=left]Marokkói tartózkodásunk első hetében Agadirban, az Atlanti óceán partján egy három csillagosnak hazudott hotelben, a Hotel Tagadirtban szálltunk meg. A három csillag igazából egy egycsillagos turistaszálló minőségét hozta. Ha nem rontotta volna a színvonalat a rengeteg helyi (értsd marokkói turista), akkor lehet, hogy 2 csillag is lehetett volna. A személyzet többnyire iskolázatlan és bunkó beduin volt, a szobák lepusztultak, a medencében semmilyen vízforgató, tisztító rendszer nem üzemelt, az étkezés egysíkú és igénytelen, nem mellesleg nagyon sótlan (bár ez többnyire egész marokkóra jellemző volt) volt. Egyetlen mentsége a remek fekvése. Na emiatt már kezdtünk aggódni, mi vár majd minket Marakeshben. Hogy mekkora volt a különbség? (continue reading…)

[nggallery id=26]

Egy rövid kiruccanás a nyárba. Mindenkinek melegen ajánlom. Na persze a bulizós Playa de Palma és Magaluf tömegmizériájából már rég kinőttünk, de azért Mallorca sokkal többet tartogat, mint ezek a turistagettók. A keleti part hangulatos, nyugodt kis öblei, álmos halászfalvai (mint például Portocolon, ahol mi is voltunk), és a nyugati hegyvidék hihetelen tájai, hegyi falvai, sziklás partjai messze Európa legjobbjai között vannak. Persze ottlétünknek volt egy romantikusabb oka is, de ez maradjon titok…

[singlepic id=2421 w=320 h=240 float=left]Sokszor az embernek nincs ideje észrevenni a hétköznapok szépségeit. Pedig szinte mindenben meg lehet találni a szépséget. Egy-egy elkapott pillanatban. A fotózásnak pont ez a lelke. Elkapni a hétköznapok apró pillanatait. Amikor virágzik a magnólia, megérkezik az első gólya, vagy éppen sorok kígyóznak a szavazófülkék előtt… De ilyen pillanat lehet az is, ha éppen tavasszal kisüt a nap, és hosszú fénynyalábok súrolják a pusztát, vagy valaki éppen tévét néz. Mindenben van valami, amiről lehet egy szép képet készíteni. Ez is egy ilyen. Semmi különös, csak egy hétköznap…

A kép 100-as ISO érzékenységgel, 2.8-as blendével készült 1/125-öd másodperces expozícióval. Utólag módosítva a színtelítettsége Adobe Lightroom-al. Ezt az eszközt mindenkinek ajánlom. Vagy az Apperture-t, ami az apple hasonló szoftvere. DSLR gép mellé ez elengedhetetlen.

[singlepic id=2134 w=320 h=240 float=left]A jellegzetes dublini busz, amely télen-nyáron nyitott. Elképesztő, hogy egy városban, ahol az átlag hőmérséklet 10 fok körül van a városnéző busz nyitott. Mintha az eső nem is esne…

[singlepic id=2135 w=320 h=240 float=right]Ha valaki Dublint szeretné megnézni, feltétlenül ajánlom a 3 napos “freedom ticket”-et. 25 euro, és ez tartalmazza a reptéri buszt és a hop-on hop-off busz igénybevételét is 3 egész napon át. A városnéző busz magában 15 euro/nap, míg a reptéri busz 6 euro irányonként. Ehhez képest a 25 euro baráti ár. És nagyon megéri, mivel a buszok nagyobbik része igazán jó szórakozást ígér, lévén élő kommentárral vicces sofőrök tolmácsolják a látnivalókat. A multilingual buszt így csak akkor vegyük igénybe, ha már hazafelé tartunk, és fáradtak vagyunk az angol humorhoz. Egyébként mindig csak a “Live commentary” jelzésű buszokra száljunk fel!

[singlepic id=2133 w=320 h=240 float=left]A képet a múlt héten készítettem, a hosszú dublini naplementében. Ilyenkor télen arrafelé a nap jóval mélyebben jár, így a napfelkelte és naplemente is lényegesen hosszabb. Pláne különleges hatást kelt, ha az ég alól süt a felhőkre:)

A kép egyébként egy nagylátószögű Tokina lencsével készült (Tokina AF 193) kézből lőve, ISO 100-as érzékenységgel. (20mm, F5.0, 1/60 s)