Ínyenc.com

[singlepic id=2421 w=320 h=240 float=left]Sokszor az embernek nincs ideje észrevenni a hétköznapok szépségeit. Pedig szinte mindenben meg lehet találni a szépséget. Egy-egy elkapott pillanatban. A fotózásnak pont ez a lelke. Elkapni a hétköznapok apró pillanatait. Amikor virágzik a magnólia, megérkezik az első gólya, vagy éppen sorok kígyóznak a szavazófülkék előtt… De ilyen pillanat lehet az is, ha éppen tavasszal kisüt a nap, és hosszú fénynyalábok súrolják a pusztát, vagy valaki éppen tévét néz. Mindenben van valami, amiről lehet egy szép képet készíteni. Ez is egy ilyen. Semmi különös, csak egy hétköznap…

A kép 100-as ISO érzékenységgel, 2.8-as blendével készült 1/125-öd másodperces expozícióval. Utólag módosítva a színtelítettsége Adobe Lightroom-al. Ezt az eszközt mindenkinek ajánlom. Vagy az Apperture-t, ami az apple hasonló szoftvere. DSLR gép mellé ez elengedhetetlen.

[singlepic id=2134 w=320 h=240 float=left]A jellegzetes dublini busz, amely télen-nyáron nyitott. Elképesztő, hogy egy városban, ahol az átlag hőmérséklet 10 fok körül van a városnéző busz nyitott. Mintha az eső nem is esne…

[singlepic id=2135 w=320 h=240 float=right]Ha valaki Dublint szeretné megnézni, feltétlenül ajánlom a 3 napos “freedom ticket”-et. 25 euro, és ez tartalmazza a reptéri buszt és a hop-on hop-off busz igénybevételét is 3 egész napon át. A városnéző busz magában 15 euro/nap, míg a reptéri busz 6 euro irányonként. Ehhez képest a 25 euro baráti ár. És nagyon megéri, mivel a buszok nagyobbik része igazán jó szórakozást ígér, lévén élő kommentárral vicces sofőrök tolmácsolják a látnivalókat. A multilingual buszt így csak akkor vegyük igénybe, ha már hazafelé tartunk, és fáradtak vagyunk az angol humorhoz. Egyébként mindig csak a “Live commentary” jelzésű buszokra száljunk fel!

[singlepic id=2133 w=320 h=240 float=left]A képet a múlt héten készítettem, a hosszú dublini naplementében. Ilyenkor télen arrafelé a nap jóval mélyebben jár, így a napfelkelte és naplemente is lényegesen hosszabb. Pláne különleges hatást kelt, ha az ég alól süt a felhőkre:)

A kép egyébként egy nagylátószögű Tokina lencsével készült (Tokina AF 193) kézből lőve, ISO 100-as érzékenységgel. (20mm, F5.0, 1/60 s)

[singlepic id=454 w=550 h=300 float=center]Felkerültek a képek, amiket Rómában készítettem. Az élménybeszámoló bokros teendőim közepette egyelőre még csúszik, de nem felejtek… Amint lesz egy kis szabadidőm, nekiesek, és részletesen leírom az út legfontosabb momentumait is. Addig is jó böngészést mindenkinek! Képtár elérhető itt.

[singlepic id=143 w=320 h=240 mode=watermark float=left][singlepic id=144 w=320 h=240 mode=watermark float=center][singlepic id=145 w=320 h=240 modewatermark float=right]

[singlepic id=147 w=320 h=240 mode=watermark float=right]

A tulipánt és a mécsest a hétvégén a Tokina ATX280-as obival (mindkettőt 2.8-as blendével), az orchideákat ma a Minolta 50 f1.7-es objektívemmel készítettem (az elsőt 2.8-as, a másodikat 13-as blendével).

Az első két képnél természetes megvilágítás adta a fényt, a harmadik wolframizzó+vaku, a negyedik tisztán wolframizzós megvilágítással készült. Az orchideák mögött szándékosan volt fekete háttér. Én nagyon szeretem azt a derengést, amit a nagy blendenyílás okoz mind a két objektív esetén (persze különösen a minoltánál erős a derengés, de csak mégnagyobb fényerőnél, 2.8-nál már tűéles). A tulipánnál külünösen tetszik az enyhe mosottság, amit a pici bemozdulás okozott a relatíve hosszú expozíció közben. Csak az első kettő kép esetében működött a “steadyshot”.