Ínyenc.com

[singlepic id=557 w=320 h=240 float=right]Hosszabb kimaradás után elérkezett az idő egy újabb péntek esti borozgatáshoz. Ehhez megfelelő alanyt keresve betértem az Arena Plazaban található remek borkereskedésbe. Az utóbbi időben megkedveltem ezt a boltot, mivel viszonylag nagy választékkal rendelkeznek, nagyon korrekt és segítőkész a személyzet, és olyan borászok borai is megtalálhatóak itt, amelyek nem minden sarki boltban kaphatóak. A ma esti bevásárlás során nagy várakozások elé álltam, mivel egy számomra új villányi borász, Kiss Gábor boraival terveztem megismerkedni. Rendkívül dizájnos címkéi felkeltették az érdeklődésemet, és mivel állítólag a belbecs még a külcsínen is túltesz, hát 2 palackot betettem a kipróbálandók közé. Ezen kívül vettem még mást is, de a mai estére az ő 2008-as portuguiserét terveztem felbontani. A sors azonban közbeszólt. Egy másik üveg, nevezetesen a címben szereplő Szőke bor nem fért be a borhűtőbe – lévén nyújtott palackba töltötték – így a terv megváltozott, és az esti program ez a Zengő lett.

Nem bánom hogy így alakult, ezt elöljáróban elmondom. Igaz, ez már a második Szőke Mátyás féle bor, amiről írok, de megérdemli. Ahhoz képest, hogy a nem túl híres mátrai borvidéken dolgozik, mint azt már a múltkor is megírtam, nagyon tartalmas és szép borokat készít. Ez a bor azonban teljesen más, mint a múltkori irsai olivér. Az egy könnyed, fiatal, friss aromabomba volt, míg ez egy érett szépség. Persze már korából fakadóan sem számítottam egy pezsgő reduktív újborra, hiszen ötödik évében van. Ha élhetek ilyen hasonlattal: az irsai egy tüzes-temperamentumos gyönyörű és szexi 18-as lány, míg ez egy 30-as érett, érzéki és buja ifjú hölgy. Mindkettő rendkívül vonzó, és mindkettőnek megvannak az előnyei, de teljesen mások:)

Egy dologban hasonlítanak csupán, ez pedig a már múltkor is ecsetelt kellemes mineralitás. Az a csodálatos ásványos aroma, ami igazán komplexé teszi az élvezetét. Ha ez tényleg a termőterületnek köszönhető, akkor nem értem, miért nincs még több híres Mátra aljai borász. Egy ilyen szerencsés geográfiai adottságokkal rendelkező vidéken vétek ólcsó tömegborokat termelni.

[singlepic id=558 w=320 h=240 float=left]Az első benyomást mindig a palack teszi az emberre. A címke fontosságáról egykoron még az index hasábjain is értekeztem, de a címkén túl a csomagolás többi része is fontos. Tudom, a mai plasztikdugók technológiailag már a valódi parafa fölött vannak, de azért az igazi bor valódi parafával van lezárva. Abból sem a morzsalékból gyúrttal, hanem az egy darabból vágottal. Mint ez a palack. Igaz, az ón kapszulát azért én hiányoltam róla, hiszen egy ilyen bor megérdemelné. Kicsit olyan hatást keltett a fólia, mint amikor valaki szmokinghoz baseball sapkát húz…

A következő benyomás már maga a bor. Azért nem mindegy, hogy amikor az ember elkezdi kitölteni a pohárba, akkor miként csordogál. És milyen benyomást kelt. Ez a bor elképesztően szép színű. Majdnem borostyán. Leginkább az akácmézhez tudnám hasonlítani. Textúrájában is viszonylag sűrű, testes borról van itt szó. Az illata pedig még picit hasonlít is a mézre. Ásványos, és picit fás is. Ízében erősen emlékeztet egy jó évjáratú, késői szüretelésű tokaji furmintra. Szerencsére a savak már megfelelő szintre bomlottak benne, és hagyják kibontakozni a picit édeskés, de ugyanakkor enyhén fanyar fás-füves ízeket. Egykoron sok időt töltöttem asztalosműhelyben, így engem nagyon emlékeztet a tölgyfa feldolgozása során keletkező finom tölgyfaporra. Bizonyára nem véletlenül. Biztosan eltöltött egy kis időt hordóban is a drága…

Az alkohol egyáltalán nem tolakodó, pedig van benne bőven. A 13 % elég soknak tűnik, holott a hordóban ez az első, amiből veszít. Viszont sokat nyer színben és ízben is. Mint amikor egy érzéki női test finoman lebarnul a napon. Bár veszít némi folyadékot, és bizony a ráncok is közelebb kerülnek, de mégis sokkal vonzóbbá válik. Minden centi felfedése után jobban kívánod, és szép lassan elveszi az eszed…

A könnyű nyári kalandhoz képest ez a bor viszont sokkal inkább hasonlít az érett harmincasra. Minél jobban megismered, annál jobban megfog. Az érzékisége, a tartóssága, az összetett és kifinomult részletek. Nem csapong, nem kiszámíthatatlan. Annak is megvan az előnye, de idővel mindenki a biztosra megy. Hosszan kényeztet, és nem csap át hirtelen valami hajmeresztőbe. Lehet, hogy nem olyan meglepően szívdobbantó és izgalmas, mint a temperamentumos 18-as, de rendkívül élvezetes. Abból sosem elég egy, mert valami mindig hiányzik. Vagy ha nem, akkor meg egyszerűen csak többre vágysz, és nem akarod igazán hosszan kiélvezni:)