Ínyenc.com

[singlepic id=454 w=550 h=300 float=center]Felkerültek a képek, amiket Rómában készítettem. Az élménybeszámoló bokros teendőim közepette egyelőre még csúszik, de nem felejtek… Amint lesz egy kis szabadidőm, nekiesek, és részletesen leírom az út legfontosabb momentumait is. Addig is jó böngészést mindenkinek! Képtár elérhető itt.

Eljött az utolsó napom, így szépen megreggelizem és kijelentkeztem a hostelből. Alapvetően megérte az árát. Éjszakánként 10 euró 8 ágyas szobákban, de ebben az árban már benne van egy visszafogott reggeli és hétköznaponként este egy pasta vacsora. A reggeli egyszerű, de teljesen megfelelő. Kávé, narancslé, többféle müzli, tej, kakaó, és zsömle vajjal és lekvárral. Ha kint kellene valamit enni, akkor a legolcsóbb szupermarketben sem jönne ki 2-3 euró alatt semmi. A vacsorára adott pasta nem valami nagy szám. Csicseriborsós paradicsomos penne. Általában penne. De minden este ugyan olyan. Kicsit unalmas, de ez is meg tud spórolni pár eurót az embernek.

(continue reading…)

[singlepic id=235 w=320 h=240 float=left]Miért szeretnek az olaszok a lépcsőkön ücsörögni? A kérdés érdekes, mert ha valaki Olaszországban jár, bizony azt látja, hogy minden nagyobb épület magas lépcsősorán, mint ősszel a fecskék, napoznak a helyiek és persze sokszor a turisták is. A dolog nyitja pedig viszonylag egyszerű. Rengeteg kis terecske, piazza van errefelé, de csak elvétve van közöttük olyan, ahol rendes padok lennének. Ha valami van, az kőből készült ülőlapok, háttámla nélkül. Ezek meg ugye tök olyanok, minha a lépcsőn ülnél:)

[singlepic id=236 w=320 h=240 float=right]A mai napomat Róma belvárosára szántam. Nem is bántam meg, csupán azt az egyetlen dolgot felejtettem el, hogy hétfő van. (már összefolynak a napok…) És hétfőn nincsenek nyitva a múzeumok. Itt sem. Szóval a két múzeum, amit beterveztem, kimaradt. Helyette végre időben visszaértem a hostelbe, és nem jártam le teljesen a lábamat. Végül is ez sem volt rossz.

Na mára tényleg csak ennyit. Szerda este jön a részleztes beszámoló.

[singlepic id=234 w=550 h=240 float=center]Azért egy rövid életjelet mégiscsak adok magamról. Már amennyi belefér egy 15 perces gyors vizitbe. A mai nap a Vatikánról szólt. Bejártam a múzeumokat, és felmentem a bazilika kupolájába is. A fentebbi kép ott készült, és a Szent Péter tér látható rajta. Az idő még mindig jó volt, de a rettenetes embertömeg már kevésbé. Reggel másfél órát álltam sorban a Vatikáni múzeumba való bejutásért. De legalább ma ez ingyen volt. Megérte. Minden hihetetlen méretű, és pompás. Holott néha már erősen giccses is. De azt be kell valljam, nem változott pozitív irányban a véleményem a katolikus egyházról. Ez egy évezredes biznisz, és talán még sosem volt ekkora, mint most…

[singlepic id=226 w=320 h=240 float=left]Az előző felvonásból bizonyára nem derült ki, hogy valójában csütörtök este akartam feltenni, csak este 11-kor leállt a 15 perces ingyen internet, így draftban maradt. Csak péntek este tudtam feltenni, amikor már vettem netet. Merthogy errefelé nincsenek ám nagyon ingyenes hotspotok. A hostelben is fizetős, így most is csak rövid leszek, és legközelebb majd csak otthonról fogok feltenni kicsit megkésett, de annál részletesebb útleírást, bőségesen illusztrálva gyönyörű képekkel.

[singlepic id=232 w=320 h=240 float=right]Merthogy abból van bőven. Csütörtökön bejártam az ókori Róma központját, pénteken többnyire a nemzeti múzeumban időztem, és olyan nevezetességeket néztem meg, mint a spanyol lépcső vagy a Trevi kút. A mai napomat a Via Appia Antica mentén töltöttem, illetve inkább gyalogoltam. Autóhoz szokott lábamnak mondhatni, nem tett jót a több tíz kilométeres terhelés. Holnap kis nyugtatóként a vatikáni múzeum és maga a Vatikán van beütemezve. Hétfőre marad a belváros levezetésnek. Kedden még nem tudom, mit csinálok, de esélyes, hogy kicsit pihenek majd.

Szerencsére az idő eddig kegyes volt hozzám. Eddig csodálatos szikrázó napsütés volt mindhárom nap. Ma délután megjelent pár bárányfelhő, de egyelőre nem komoly. Remélem így is marad. Csak ne essen az eső.

[singlepic id=222 w=320 h=240 float=left]Ma egyébként pont azon gondolkoztam, hogy ha a magyar zászlóban a színek eredete a föld, a levegő és a vér, akkor valyon az olaszban mi?? Egyre inkább megerősödik bennem a gyanú, hogy náluk teljesen mást jelentenek ezek a színek. A fehér a liszt, amiből a “pasta” készül, a piros a paradicsom, a zöld meg a bazsalikom és oregano, amit ráraknak:) De nem vicc. Szupermarketet eddig kettőt láttam, pedig már eszméletlen sokat sétáltam. Esszel szemben pizzéria, kávézó és fagyizó minden sarkon van. De leginkább pizzázó. Olyan take-away típus, ami egyébként errefelé elég drága. 6-8 euró egy kis kétfelé vágott, összeborított pizza-szendvics. Nem olcsó. Viszont kétségtelenül isteni. Akárcsak a kávéjuk.

Na mára ennyi, legközelebb már otthonról jelentkezem. Persze csak az után, hogy nagyon kipihentem magam. Lesz mit:)