Ínyenc.com

[singlepic id=219 w=320 h=240 float=left]Rövidre fogom, mert már nagyon fáradt vagyok. A mai napom az ókori Rómáról szólt. Bejártam a Colosseumot, a Palatin dombot és a római fórumon át a Campidoglion fejeztem be a kultúrális túrámat, ami legalább 10 kilométer sétát jelentett. Azt közben azért hozzátenném, hogy Róma dombokra épült, így bizony fel-le kell mászkálni rendesen.
[singlepic id=224 w=320 h=240 float=right]A reggeli ébredés, és visszafogott kulináris élményeket nyújtó táplálkozás (keményre sült zsemleféle lekvárral) után viszonylag korán elindultam városnézni. Persze mi is lenne, ha nem kalanddal kezdődne minden, hát ez itt is megvolt. Tegnap este 3 ATM-ből próbáltam pénzt felvenni sikertelenül. 1 nem működött, a másik meg Unicredit Bankos volt, aki nem volt hajlandó a pénzemhez juttatni. Azt nem árulta el, miért, csak annyit írt, hogy arra utasították, hogy törölje a tranzakciót. De hogy ki?
[singlepic id=225 w=320 h=240 float=left]Tehát a reggel automata kereséssel kezdődött, ami messze nem olyan egyszerű errefelé, mint otthon. Végül a colosseumot háromszor körbejárva találtam egy bankot, ahol megoldódott a problémám, így már tudtam belépőt venni. A belépők nem olcsók, de nem nagyon csodálkozom rajta. A város sem olcsó, és ahhoz képest 12 euró egy egész napos, több helyre érvényes belépőért nem vészes. Utamat a Palatin hegyen kezdtem, ahol nem tudom most pontosan kinek a hatalmas palotáinak romját láttam. Valami elképesztő méretek uralkodnak itt. Felfogni nem tudom, hogy a fenébe tudtak ilyen monumentális méretű épületeket összehozni akkoriban. Bár ha egyiptomra gondolok, volt kivel versenyezniük megalomániában…
[singlepic id=227 w=320 h=240 float=right]Leginkább azt nem értem, hogyan maradhattak fenn ezek a romok ilyen hosszú ideig egy sűrűn lakott város kellős közepén. A város elég zsúfolt, az utcák szűkek, de rendkívül hangulatos. Kicsit persze kaotikus, de mit is várnánk a mai olaszoktól. Vissza a témára: a Palatin domb után jött a római fórum. Ez gyakorlatilag egy rommező a Palatin, a Colosseum és a Campidoglio között. A panorámakép is jól mutatja, amit a dombról készítettem.
[singlepic id=228 w=320 h=240 float=left]A Colosseum nagy. Nem estem nagyon hasra tőle, de meg kell vallani, nem semmi stadiont tudtak már akkor építeni. Nagy, de elég rossz állapotban van, így többnyire csak elképzelni tudjuk, milyen is lehetett akkoriban. Persze a képzeletet segítendő egy részt lefedtek a küzdőtérből, ahogyan egykoron lehetett, és néhány pici részen a nézőteret is megpróbálták visszavarázsolni.
[singlepic id=229 w=320 h=240 float=right]A Campidoglio ezek után egy modern épület-csoport. A római fórum másik végén található. Tulajdonképpen egymás hegyére-hátára épített eklektikus paloták. Hatalmasak, és sok bennük a márvány:) Na jó, ne viccelődjünk, tényleg gyönyörű az egész környék.
Sok múzeumban is voltam, de ezeket most nem részletezném. A nap levezetése egy isteni kávé volt naplemetekor egy remek süteménnyel. Hiába, ezek az olaszok a kávéhoz nagyon értenek. Bár az vicces volt, amikor a pincér kérdezte, mit kérek, én meg rávágtam, hogy espressót. Rámnézett, és elkezdte magyarázni, hogy de az egy nagyon rövid, erős kávé… Nem tudta, hogy magyar vagyok.

[singlepic id=218 w=320 h=240 float=right]Lassan beérik a péntek esti rendhagyó borkritika. A heti munka után ilyenkor jól esik egy picit hátradőlni, pihenni, és megkoronázni az élményt egy pohár finom borral. A ma esti választás egy olyan pincészet borára esett, akitől picit megvallom, tartottam… Bár a Mátra mellől származom, nem tartom igazán minőségi borvidéknek a Mátra alját. Talán leginkább azért, mert a szőlők nagy részében mennyiségi termelés folyik napjainkban is. Mindig, amikor hazamegyek vidékre, elmegyek a véget nem érő szőllők között Nagyréde környékén, ahol ősszel csak úgy roskadoznak a tőkék a töménytelen mennyiségű szőlő alatt. Ez, mint tudjuk, nem feltétlenül kedvez a minőségnek.

(continue reading…)

Kétségtelenül a világ leghasznosabb utikönyveit a Lonely Planet adja ki. Gyakorlatilag évek óta csak az internetről és a LP-ből tájékozódom, ha valahová utazom. A kiadót egyébként olyan hátizsákos utazók hozták létre, akik hasonszőrű fiatal és egyben kevesebb pénzből utazgató kalandorok számára gyűjtögették össze a leghasznosabb tippeket és címeket, kezdetben Ázsia kedvelt hippi uticéljairól. Kis idővel akkora népszerűségre tettek szert, hogy már főállásban foglalkoztattak más utazókat is, akik egy-egy uticélon hosszabb időt eltöltve gyűjtögették a legjobb szálláshelyek, étkezési és szórakozási lehetőségek, valamint kulturális látványosságokról az infókat. Ezeket pedig rendszeresen frissített strapabíró kötésű utikönyvekben bocsátották az erre áhítozó világutazók rendelkezésére. Mára a világ szinte minden részéről jelent meg könyvük, amiket néhány évente aktualizálnak is. A kevésbé érdekes uticélokat 4-5 évente, de a legfontosabbakat akár évente is!

(continue reading…)

Ismét eljött a péntek. A heti fáradtságos munka után megérdemel az ember egy kis pihenést és kikapcsolódást. Gondoltam, ha már el kellett menni bevásárolni alapvető szükségletkielégítő termékek garmadát, egy-két üveg finom borral nem ártana feltölteni a borhűtőt is. Ha már folyamatosan megy, legalább hűtsön is valamit. Bevásároltam hát, és esti tesztelésre kiszemeltem egy üveg retsinát, vagyis görög gyantás fehérbort. Alapvetően szeretem a retsinát, mert karakteres és tartalmas bor.
(continue reading…)