Ínyenc.com

[singlepic id=218 w=320 h=240 float=right]Lassan beérik a péntek esti rendhagyó borkritika. A heti munka után ilyenkor jól esik egy picit hátradőlni, pihenni, és megkoronázni az élményt egy pohár finom borral. A ma esti választás egy olyan pincészet borára esett, akitől picit megvallom, tartottam… Bár a Mátra mellől származom, nem tartom igazán minőségi borvidéknek a Mátra alját. Talán leginkább azért, mert a szőlők nagy részében mennyiségi termelés folyik napjainkban is. Mindig, amikor hazamegyek vidékre, elmegyek a véget nem érő szőllők között Nagyréde környékén, ahol ősszel csak úgy roskadoznak a tőkék a töménytelen mennyiségű szőlő alatt. Ez, mint tudjuk, nem feltétlenül kedvez a minőségnek.

Szerencsére van már néhány borász, aki megértette, kevesebb mennyiséggel jobb a minőség, és a jobb minőség lényegesen magasabb haszonkulcsot jelent. Szőke és Ludányi ezek közé a borászok közé tartozik, bár eddig csak hírből ismertem mesterségüket, megkóstolni nem mertem. Leginkább azért, mert árban a tokaji, egri és balatonfelvidéki fehér borokkal veresenyeznek. Most, hogy megkóstoltam, már értem miért.

A Mátra vidékében nagy lehetőségek rejlenek. A déli fekvésű völgyek, a meglehetősen ásványos talaj és a viszonylag jó nyári csapadékmennyiség rendkívül kedvező körülményeket teremt. Különösképpen igaz ez a Gyöngyöstől észak-nyugatra fekvő völgyre, ami kelet felől a Sár-hegytől védve dél-délnyugati fekvése okán igazi paradicsoma a szőlőnek. A Mátra pont a délnyugat felől érkező mediterrán nedves légáramlatok útjában áll, így a felhajtó ereje nyáron gyakorta okoz a balatonihoz hasonló csapadékban is gazdag viharokat. Az így lehulló égi áldás, a bőséges alföldi napsütés és a rendkívül értékes ásványi anyagok jelenléte a talajban ideális körülményeket teremt néhány remek bor elkészítéséhez.

A ma esti választás egy Szőke féle Irsai Olivér a 2007-es esztendőből. Mint tudjuk, a 2007-es év tökéletes volt a fehér szőlők, köztük az olyan viszonylag korai fajták éréséhez, mint az olivér. Én egyszerűen imádom ennek a fajtának a markáns aromáját, mindenen átívelő illatát, frissességét. A borból sugárzik, hogy a szőlő fürdött a napfényben, volt épp elegendő ideje beérni. Az aromái gyönyörűen komplexek, az illata elképesztő. A színe hozza az elvárhatót. Szép, halvány, zöldes árnyalatú, nem túl vaskos borról beszélünk. Szerencsére elkészítése során pontosan a megfelelő időpillanatban állították le a forrást,így picit szénsavas, ahogy egy reduktív borhoz illik, de egyáltalán nem zavaró a pezsgése. Pont annyira érezni rajta az oldott széndioxidot, amennyire egy ilyen könnyed, friss borhoz illik. De egyáltalán nem sok. Egyetlen buborék sem tpadt a pohár falála, pedig ezen cikk írása alatt lenne rá ideje bőségesen.

Az illata pont hozza azt, amit még egyetlen somelier szájából sem hallottam. Ennek bizony nagyon kellemes szőllő illata van. Kizárólag illata. Semmi mellékes szag, semm iföld, semmi ázott kutyaszőr, dohos pince, penészes hordó… mondjuk két utóbbit azért művészet lenne beletenni, mivel gyanítom, acéltartályban érett. Ez viszont egyáltalán nem baj. Vannak borok, amihez egyszerűen nem illik a hordó. Lehet, hogy ez csak a new school életérzés szülötte, de bizony egy Olivér nem való dohos hordóba. Ahhoz túl könnyű, túl friss, ásványos. Egy ilyen bor akkor tud igazán szárnyalni, ha nem nyomják el természetes jegyeit. Egy chardonnay mehet hordóba, az van annyira komplex, hogy játszanak vele.

Ez a bor tökéletesen hozza a nyári esték kellemes hangulatát, a napfény ízét, a vulkanikus talaj tökéletes ásványosságát, a friss tavaszi szél virágait, az első kaszálás utáni napon száradt szénaforgatás illatát. Pont annyira édes, amennyi még nem zavaró, frissítően üde, és nagyon kellemes, hosszú utóízt hagy a szájban, amiben az agyag, és a friss eső áztatta kavicsok illata burjánzik. A textúrája is ennek megfelelően könnyű, nem hagy a pohárban gótikus boltíveket, de pontosan hozza az ideális csajozós bor minden jegyét. Könnyen csúszik, és itatja magát.

És ha nem akarjuk csupán önmagában fogyasztani, akkor bátran ajánlanék hozzá egy érett camembert vagy édeskés típusú kéksajtot. Az utóbbi idők egyik legpozitívabb meglepetése számomra egy Lidl-ben kapható normandiai camembert sajt, amely árához képest rendkívül jó minőségű, finom, érett. L’Oiseau Bleu a neve. Egy ilyen lágy fehérpenészes sajthoz tökéletesen illik, bár természetesen egy  Grand Rustique is ideális kiegészítője ennek a bornak. Az ilyen érett camembert sajtokhoz óvatosan kell bort választani. Egy testes vörös olyan aromákat hozhat ki belőle, amivel józan ember aligha szeretne találkozni. Ha nem kívánatos a disznóvágáskori bélmosás, vagy a csirkeólpucolás aromatikus élményeinek visszaidézése, akkor az ilyen érett sajtokhoz inkább ehez a borhoz hasonló aromás friss fehéret válasszunk:)

Szintén tökéletes párosítás még hozzá bármely édeskés típusú kékpenészes sajt is. Egy Rival, vagy a sajtok királya, egy finom Gorgonzola is elképesztő ízélményt produkálhat vele. De végeredményben a lényeg, hogy nagyon pozitívan csalódtam ebben a borban. Egy tökéletes megtestesülése a napfény, az ideális termőhely és kiválló szakértelem találkozásának. 1400 Ft-os árát teljes mértékig megérte. Csak halkan jegyzem meg, akár többet is megérne, de remélem Szőke Mátyás fülébe ez nem jut el, mert szeretném még sokszor élvezni keze munkájának gyümölcsét:) És ez az árkategória pontosan az, amit még egy átlag ember is meg tud engedni magának. Sok ilyen szép bort kívánok még neki!