Ínyenc.com

[singlepic id=418 w=320 h=240 float=left][singlepic id=424 w=320 h=240 float=right]A hétfői nap a nyugalom, a séta, és a kikapcsolódás napjának ígérkezett. Azt az egyetlen tényt felejtettem csupán el, hogy a magyar múzeumokhoz hasonlóan a rómaiak is zárva vannak hétfőn. Így az eredeti tervekkel ellentétben a hétfői nap rövidebb volt a többinél, mivel a betervezett 2 múzeum zárva volt, így csak a séta maradt, és a római élet átérzése. Az utam a klasszikus városközpontba, a Centro Storico-ba vitt. Néhány templom, és a kormányzati központ útba ejtése után az utam az elős neves helyszínre. a Pantheonhoz vitt. Ez egy évezrdes római kori templom, amit később az egyház hasznosított. Sajnos akkoriban nem igazán gondoltak a fotósokra, mivel a templom alapvetően északi tájolású, és ráadásként egy szűk kis piazzán található, így használható képet csinálni róla nem egyszerű feladvány. Persze van ilyen is, de itt inkább a különleges világítását szeretném illusztrálni. A tetején van egy 9 méteres lyuk, amin keresztül besüt a nap. Ezen kívül csak a bejárat van ezen a gyakorlatilag mesterséges barlangon. A belső tér egyébként a klasszikus mozaiko, márványos, sírköves típus. Igazi különlegességként csupán a világítása említhető.

(continue reading…)

[singlepic id=334 w=320 h=240 float=left][singlepic id=339 w=320 h=240 float=right]A szombati nap – egy biztos – nem a pihenésé volt. Annál inkább a kikapcsolódásé. Az ókori Róma egyik legszebb részén, a Brindisibe vezető mintegy 500 kilométeres út kezdetén, csodálatos zöld környezetben kezdtem a napot. Persze csak miután a Lonely Planet (mostantól LP) által ajánlott tömegközlekedési útvonalon át megközelítettem. Óriási volt a kontraszt a belvároshoz képest. Csend, madárcsicsergés, pálmafák és píneafenyők mindenhol. Kicsit tényleg ott érzi magát az ember, ahol annó Spartacust és jónéhány társát sorban keresztre feszítették. Az út nagy része még mindig ugyan abból a kőből van, és csodálatos villák és romok szegélyezik. Valóban felüdítő. A csodás idő, a mediterrán tél langyos melege a napsütéssel párosulva csodálatossá tette a délelőttöt. De egy nagyon jó tanács LP-t használó utazóknak: [singlepic id=340 w=320 h=240 float=right]NE HALLGASS itt a LP-re. Az általuk ajánlott gyalogtúra egy életveszélyes kalandba csaphat át, ha a San Sebastiano kolostor után gyalog próbálod követni az ajánlott gyalogtúra útvonalat. Én megtettem. Egy közel 3 kilométeres szakaszon, egészen az ókori városfalig egy igen szűk, magas téglafalak közötti úton vezet, ahol két autó éppen elfér, de ha egy busz jön… Nem nagyon volt még halálfélelmem, de itt bizony… Legfontosabb szabály, ha mégis gyalogolnál: Ne vigyél hátizsákot, hogy rá tudj lapulni a falra, és mindenképpen a bal oldalon sétálj, hogy lásd, ki jön szembe! Sajnos a San Callisto katakombákat bezárták, mert ásatásokat végeznek, így azon a telken nem lehet levágni az életveszélyt, így jobb, ha felszállsz valamilyen buszra. A Quo Vadis? templom nem egy nagy szám. Van egy márvány, amin van egy lábnyom. Ennyi. Ezért kár megállni. Annál inkánn érdemes leszállni a Porta San Sebastiano-nál. A városfal remek állapotban van, és elvileg egy pici múzeum is van itt. Sajnos ottlétemkor nem volt nyitva.

(continue reading…)

[singlepic id=263 w=320 h=240 float=left]Akkor ahogyan azt megígértem, itt jön a részletes beszámoló római vakációmról.

6 teljes napot volt szerencsém eltölteni ott, ahová minden út vezet. Vagy ahonnan indul?? Merthogy a régmúltban inkább ez utóbbi volt igaz. Az első épített kövesutakat is itt csinálták, és az egyik leghíresebb még a mai napig is megvan, többnyire az eredeti kövezettel. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején. Az esti repülő indulás nem éppen a legjobb dolog. A gép ffél tíz után szált le a nagyobbik, Leonardo da Vinci (Fiumicino) repülőtéren. Ez egy ritka ronda reptér, főleg egy olyan városnak szégyen, mint Róma. Életemben először láttam reptéren hajléktalant aludni. Szerintem ez mindent elmond…

(continue reading…)

[singlepic id=219 w=320 h=240 float=left]Rövidre fogom, mert már nagyon fáradt vagyok. A mai napom az ókori Rómáról szólt. Bejártam a Colosseumot, a Palatin dombot és a római fórumon át a Campidoglion fejeztem be a kultúrális túrámat, ami legalább 10 kilométer sétát jelentett. Azt közben azért hozzátenném, hogy Róma dombokra épült, így bizony fel-le kell mászkálni rendesen.
[singlepic id=224 w=320 h=240 float=right]A reggeli ébredés, és visszafogott kulináris élményeket nyújtó táplálkozás (keményre sült zsemleféle lekvárral) után viszonylag korán elindultam városnézni. Persze mi is lenne, ha nem kalanddal kezdődne minden, hát ez itt is megvolt. Tegnap este 3 ATM-ből próbáltam pénzt felvenni sikertelenül. 1 nem működött, a másik meg Unicredit Bankos volt, aki nem volt hajlandó a pénzemhez juttatni. Azt nem árulta el, miért, csak annyit írt, hogy arra utasították, hogy törölje a tranzakciót. De hogy ki?
[singlepic id=225 w=320 h=240 float=left]Tehát a reggel automata kereséssel kezdődött, ami messze nem olyan egyszerű errefelé, mint otthon. Végül a colosseumot háromszor körbejárva találtam egy bankot, ahol megoldódott a problémám, így már tudtam belépőt venni. A belépők nem olcsók, de nem nagyon csodálkozom rajta. A város sem olcsó, és ahhoz képest 12 euró egy egész napos, több helyre érvényes belépőért nem vészes. Utamat a Palatin hegyen kezdtem, ahol nem tudom most pontosan kinek a hatalmas palotáinak romját láttam. Valami elképesztő méretek uralkodnak itt. Felfogni nem tudom, hogy a fenébe tudtak ilyen monumentális méretű épületeket összehozni akkoriban. Bár ha egyiptomra gondolok, volt kivel versenyezniük megalomániában…
[singlepic id=227 w=320 h=240 float=right]Leginkább azt nem értem, hogyan maradhattak fenn ezek a romok ilyen hosszú ideig egy sűrűn lakott város kellős közepén. A város elég zsúfolt, az utcák szűkek, de rendkívül hangulatos. Kicsit persze kaotikus, de mit is várnánk a mai olaszoktól. Vissza a témára: a Palatin domb után jött a római fórum. Ez gyakorlatilag egy rommező a Palatin, a Colosseum és a Campidoglio között. A panorámakép is jól mutatja, amit a dombról készítettem.
[singlepic id=228 w=320 h=240 float=left]A Colosseum nagy. Nem estem nagyon hasra tőle, de meg kell vallani, nem semmi stadiont tudtak már akkor építeni. Nagy, de elég rossz állapotban van, így többnyire csak elképzelni tudjuk, milyen is lehetett akkoriban. Persze a képzeletet segítendő egy részt lefedtek a küzdőtérből, ahogyan egykoron lehetett, és néhány pici részen a nézőteret is megpróbálták visszavarázsolni.
[singlepic id=229 w=320 h=240 float=right]A Campidoglio ezek után egy modern épület-csoport. A római fórum másik végén található. Tulajdonképpen egymás hegyére-hátára épített eklektikus paloták. Hatalmasak, és sok bennük a márvány:) Na jó, ne viccelődjünk, tényleg gyönyörű az egész környék.
Sok múzeumban is voltam, de ezeket most nem részletezném. A nap levezetése egy isteni kávé volt naplemetekor egy remek süteménnyel. Hiába, ezek az olaszok a kávéhoz nagyon értenek. Bár az vicces volt, amikor a pincér kérdezte, mit kérek, én meg rávágtam, hogy espressót. Rámnézett, és elkezdte magyarázni, hogy de az egy nagyon rövid, erős kávé… Nem tudta, hogy magyar vagyok.