Ínyenc.com

[singlepic id=263 w=320 h=240 float=left]Akkor ahogyan azt megígértem, itt jön a részletes beszámoló római vakációmról.

6 teljes napot volt szerencsém eltölteni ott, ahová minden út vezet. Vagy ahonnan indul?? Merthogy a régmúltban inkább ez utóbbi volt igaz. Az első épített kövesutakat is itt csinálták, és az egyik leghíresebb még a mai napig is megvan, többnyire az eredeti kövezettel. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején. Az esti repülő indulás nem éppen a legjobb dolog. A gép ffél tíz után szált le a nagyobbik, Leonardo da Vinci (Fiumicino) repülőtéren. Ez egy ritka ronda reptér, főleg egy olyan városnak szégyen, mint Róma. Életemben először láttam reptéren hajléktalant aludni. Szerintem ez mindent elmond…

[singlepic id=238 w=320 h=240 float=right]A beutazás a városba rendkívül egyszerű. Van egy expressz vonat, ami egyenesen a belvárosban lévő Termini állomásra visz megállás nélkül. Nem a legolcsóbb, mert 11 euró utanként, de a kényelmet megéri. Van másik vonat is, ami csak 5 euró. Ez több helyen is megáll, viszont nem megy be a Terminire. Ha valaki mégis spórolni szeretne, és nem éjjel érkezik, akkor nyugodtan be lehet vele menni a Travestere megállóig, ahonnan villamossal, metróval vagy buszokkal kényelmesen elérhető a belváros bármely része, és egyébként sincs messzebb néhány 100 méternél a belváros folyó felé eső szélétől. A szállásom a Termini mellett volt néhány sarokkal, a Santa Maria Maggiore bazilika szomszédságában, így viszonylag egyértelmű volt a közlekedési eszköz. A Termini környéke messze nem olyan rossz, mint gondoltam. A szállásomat 11 körül sikerült elfoglalni, így egy gyors elhelyezkedés és tisztálkodás után hamar nyugovóra tértem. Ez szinte minden további estre is igaz volt. A rengeteg séta mindig megtette hatását, és este mint egy darab fa dőltem el.

[singlepic id=277 w=320 h=240 float=left][singlepic id=270 w=320 h=240 float=right]Csütörtök az ókori Róma központjáról szólt. Utam elsőként a Colosseumhoz vezetett. Igazából nem is, mert előbb egy bankautomatát kerestem, ahol végre tudok pénzt felvenni, miután a reptéren előző este nem sikerült. Kisebb túra után megoldódott a probléma, és elindulhattam belépőjegyért. Azt mindenkinek javaslom, hogy ha be szeretne menni a Colosseumba, akkor a jegyet véletlenül se ott vegye meg, hanem a Palatin domb valamelyik bejáratánál. Ott nincs sor, vagy csak minimális. És jobb is először onnan letekinteni rá. Én egy Roma Archeologica Card-ot vettem, ami 23 euró, és a Colosseum és Palatin domb mellett (önmagában 12euró) érvényes a nemzeti múzeum 4 helyszínén, Carcalla fürdőjében, és a Via Appia Antica fontosabb nevezetességeihez is. Megéri megvenni, mert ha mindent meg szeretnél nézni, akkor egyenként váltva a jegyeket kb dupla ennyire jönne ki.

[singlepic id=257 w=320 h=240 float=left]Ha már itt megvettem a jegyet, a Palatin dombbal kezdtem a sort. Ez elméletem szerint nem is volt domb, csak egy nagy rakás épület, ami összeomlott, majd ráépítkeztek, majd újra összeomlott és újra ráépítkeztek, és így tovább. Ezt jól illusztrálja a kép, amin jól látszik, hogy oldalról is romok vannak benne. Talpig… A Circus Maximus felől nézve is hasonló érzése támad az embernek. Ezt pedig a panoráma mutatja. A circus maximus egyébként teljesen elpusztult, csak egy bazi nagy ovális bemélyedő üres tér van a helyén, és az egyik végén maradt néhány pillér maradvány, amin most bőszen dolgoznak a régészek. A Palatin hegyen is többnyire romok, és egy pici múzeum található, valamint egy kolostorszerűség, ami viszont bár a hegy tetején van, csak egy speciális úton érhető el e Colosseum felől. [singlepic id=442 w=320 h=240 float=right]

[singlepic id=447 w=320 h=240 float=left]A palatin hegy alatt fekszik az ókori Róma központja, a római fórum. Ennek egyik végén a Colosseum, a másik végén pedig a Campidoglio csücsül. Hihetetlen méretű épületek sora volt itt egykoron, ami a mai napig lenyűgöző, bár többnyire csak el lehet képzelni őket, hiszen leginkább csak az alaprajzukat vélhetjük felfedezni a megmaradt romok között. Maga a Colosseum szerintem nem akkora nagy szám, engem például a Carcalla fürdője sokkal inkább lenyűgözött. [singlepic id=434 w=320 h=240 float=right]Egy óriási stadion, ami persze a mai stadionokhoz képest kicsi, de korában persze nem semmi teljesítmény volt ennek a megépítése. A külső karély nagy része az idők során megsemmisült, mint ahogy a belső részek is eléggé romosak, de hogy jobban elképzelhessük, milyen is volt egykoron, a belső egy részét rekonstruálták. Készítettek egy kisebb színpadrészt, és a lelátó egy darabját is helyreállították.

[singlepic id=283 w=320 h=240 float=left]A római fórumon, a Via Sacra-n átkelve jutottam ezután a Campidoglio hegyre, ahol az olaszok gyözelmi emlékműve, az Il Vittoriano áll. Ez egy hatalmas fehér márvány épület, ami persze pont akkor volt felállványozva, amikor ott voltam, és akkor kezdték el lebontani az állványokat, amikor eljöttem:) Ekörül található még számtalan rom, olyanok mint Trajanusz fóruma, és oszlopa, a Piazza Venezia, számtalan templom, és miegymás. Nem lehet elmesélni mindent részletesen, hiszen ki olvasna végig egy 10 kilométeres postot? Mert írni lehetne róla… ha csak annyit írnék centiben, amennyi kilométert sétáltam az egy hét alatt, akkor bőven méteres lenne…

[singlepic id=267 w=320 h=240 float=right]A múzeumokat és kiállításokat, templomokat nem kezdem el sorban leírni, hiszen abból is rengeteg van. Szinte minden sarkon van egy templom. Az egyik csicsás, a másik kevésbé. Kétségtelenül van valami szép mindben, mint ahogy a múzeumokban kiállított milliónyi szoborban és mozaikban is. Az első napom hosszú fáradalmai után leginkább egy jó kis pihenésre vágytam, így egy isteni kávé után visszatértem a szálláshelyemre feltöltődni. El is döntöttem, másnapra valami közelebbi, és kevésbé fárasztó programot tervezek.

[singlepic id=317 w=320 h=240 float=left][singlepic id=322 w=320 h=240 float=right]Így is lett. Pénteken a nemzeti múzeumukat látogattam meg a Termini mellett, ahol tulajdonképpen 2 különböző múzeumuk is található. A Palazzo Massimoban kezdtem, ami egy gyönyörű palota, tágas, világos kiállításokkal, remek angol nyelvű írásokkal. Sajnos nem mindenhol írnak ki mindent angolul, így ez egy felüdülés volt. Remek, érdekes kiállítások vannak például – hihetetlen méretű kollekcióval illusztrálva – a pénzügyi rendszerük fejlődéséről, a hétköznapi és luxus életvitelről, vagy a kulturális életről. Nagyon jó, tartalmas, és igen hosszú látogatásom után mentem át a Piazza National túloldalán lévő Chiesa di Santa Maria degli Angeli templomba. Ez gyakorlatilag inkább bazilika, mint templom, mivel hatalmas. Egykoron Galilei híres ingája is itt lengett, és a padlót most is egy különös napóra díszíti, amihez a fény egy a falon vágott apró lyukon keresztül érkezik. A bazilikát egyébként Michelangelo tervezte és Diocleciánusz fürdőjének fő terméből került kialakításra. Az épület túlodaláról lehet egyébként elérni az egykori fürdő heylén álló mai épületet, ami a nemzeti múzeum másik részlege. Ez lényegesen kevésbé érdekes, bár a vidék római kor előtti történetéről van pár érdekes dolog, de leginkább a gyönyörű árkádos kertje miatt érdemes felkeresni.

[singlepic id=457 w=320 h=240 float=left][singlepic id=328 w=320 h=240 float=right]A több órányi múzeum és templom után kis sétával a híres Trevi kút és a spanyol lépcső felé vettem az irányt. A kettő nincs messze egymástól, mint ahogyan egyébként Róma legtöbb nevezetessége is egy legfeljebb 1,5-2 kilométeres sugarú körön belül található, így szinte fölösleges a legtöbbhöz a tömegközlekedés igénybe vétele. A Trevi kút volt az első, ami annyira nem vágott hanyatt. Egy picike téren egy ház falán van pár szobor, és az aljából víz folyik. Sajnos délután érkeztem, ami fotó szempontból nagyon nem szerencsés, lévén a kút dél-keleti tájolású, így a lemenő nap fénye már árnyékba borította a lényeget. És a milliónyi embert is. A kút, szó se róla, szép, és nagyon hangulatos is lenne a kis piazza, ha nem éreznéd magad egynek a heringrajból, amit a turisták alkotnak. [singlepic id=450 w=320 h=240 float=left]De ugyan ez volt a helyzet a spanyol lépcsőnél is. Igaz, ott telitalálat a naplemente, mivel nyugat felé néz, és a nap sugarai pont a szemközti utcán keresztül tűzték a lépcsőt. A lépcső tetején álló templom elől pedig szép panoráma tárul a szem elé. ahol a távolban a lemenő nap valahol a Szent Péter bazilika környékén éri el a horizontot.

Visszafelé még beugrottam a kapucinus szerzetesek templomának bizarr kriptájába. Sajnos ott nem lehetett fotózni, pedig az a látvány elég érdekes. A kedves szerzetesek idejükkel nem tudtak mit kezdeni, így 4000 társuk földi maradványait gondosan ízekre szedték, és csontjaikkal dekorálták ki a kripták falát és mennyezetét. Azért ehhez a művelethez kellet nem csekély őrület, hiszen mégis csak emberek csontjairól beszélünk… Mivel képet nem csinálhattam, így ide csak a google-ről kerestem egy illusztrációt. A képen minden, ami nem fehér, az különböző emberi csontok egymás mellé, kompozícióba rendezve. Insanatory…

Bár a napot úgy kezdtem, hogy pihentetem kicsit a lábaimat a szombati nagy túra, a Via Appia Antica előtt, ez mégsem jött össze. Ismét meglehetősen fáradtan tértem vissza a hostelbe, ahol végre felraktam az első beszámolót is még.