Ínyenc.com

Róma – a részletes beszámoló 3.

by on Mar.01, 2009, under Utazás

[singlepic id=418 w=320 h=240 float=left][singlepic id=424 w=320 h=240 float=right]A hétfői nap a nyugalom, a séta, és a kikapcsolódás napjának ígérkezett. Azt az egyetlen tényt felejtettem csupán el, hogy a magyar múzeumokhoz hasonlóan a rómaiak is zárva vannak hétfőn. Így az eredeti tervekkel ellentétben a hétfői nap rövidebb volt a többinél, mivel a betervezett 2 múzeum zárva volt, így csak a séta maradt, és a római élet átérzése. Az utam a klasszikus városközpontba, a Centro Storico-ba vitt. Néhány templom, és a kormányzati központ útba ejtése után az utam az elős neves helyszínre. a Pantheonhoz vitt. Ez egy évezrdes római kori templom, amit később az egyház hasznosított. Sajnos akkoriban nem igazán gondoltak a fotósokra, mivel a templom alapvetően északi tájolású, és ráadásként egy szűk kis piazzán található, így használható képet csinálni róla nem egyszerű feladvány. Persze van ilyen is, de itt inkább a különleges világítását szeretném illusztrálni. A tetején van egy 9 méteres lyuk, amin keresztül besüt a nap. Ezen kívül csak a bejárat van ezen a gyakorlatilag mesterséges barlangon. A belső tér egyébként a klasszikus mozaiko, márványos, sírköves típus. Igazi különlegességként csupán a világítása említhető.

[singlepic id=444 w=320 h=240 float=left]Ezt követően a Nemzeti Múzeumot keresve jutottam a Piazza Navonára, ami egy zsebtolvaj-paradicsom. Nagyon hangulatos, ám ugyanakkor nem szabad hagyni magad átadni a hangulatnak, mert sötétbőrű rómaiak armadája csakis arra vár, hogy a turisták elrévedve a világ négy folyóját imitáló szökökút transzcendentális zúgásában végre megfelelően dekoncentráltak legyenek a táskanyitás-zsebmeccés figyelmen kívül hagyásához. Szép, de csak óvatosan élvezendő élmény. Talán a legszerencsésebb valamely kávézó 2.-3. sorából…

[singlepic id=456 w=320 h=240 float=left]A nap további részén inkább ezen tér elhagyására, és a további érdekességek felkutatására koncentráltam. Az egykori zsidó negyed és a Campo de Fiori zöldséges piacának nyüzsgése sokkal kellemesebb érzéseket kelt, mint a turista-gettó Piazza Navona. Az itt található érdekességek közül talán a leg látványosabb a lakóháznak átalakított színház, az egykori Teatro di Marcello. Sajnos hétfőn nem volt nyitva egyetlen múzeum sem, így nem ismerhettem meg az itt élt, és részben a mai napig itt élő zsidóság meghurcoltatásáianak történetét. Pedig érdekelt volna, hiszen sehol a világon egy népcsoportot ilyen hosszú időn át (1800 év) nem zártak gettóba. Mégis fennmaradtak, és büszkén viselték nehézségeiket.

[singlepic id=430 w=320 h=240 float=left]Mivel a hétfő kicsit rövidebbre sikerült, mint terveztem, ezért a keddi napon még fel akartam keresni a kimaradt két nemzeti múzeumot, a Palazzo Altemp-et és a Crypta Balbi-t. Az előbbit végül sikerült is. A kiállítás egy része sajnos felújítás miatt nem volt látogatható. Amit láttam az szép volt, de angol leírások hiányában viszonylag nehezen értelmezhető. Volt sok faragott kő, amiből többnyire csak a neveket értettem:) A másik múzeumot nem találtam, mivel már reggel összepakoltam, és nem vittem magammal térképet. Az utolsó napom, a kedd így már kicsit rövidebb lett, és bár jónéhány szép templom, és az egyik legfinomabb ebédre elfogyasztott pizza koronázta, mégis a búcsúról szólt. Először gondolkodtam az olcsóbb vonatotn, de végül kényelmesen, időben kiértem a reptérre a Leonardo Express-el. Rómára legalább 6 napot rá kell szánni. Ha lett volna idegenvezetőm, biztosan el tudtam volna tölteni két hetet is itt, hiszen a hely történelme egyedülálló. Egy remek utazás volt, bárkinek merem bátran ajánlani. Tanácsokért meg lehet írni;)

:, , , , , , , , , , , ,
Nincs megjegyzés...

Leave a Reply

Keresel valamit?

Keress az oldalon itt:

Nem találsz valamit? Írj egy kommentet valamelyik bejegyzéshez, vagy írj levelet!