Ínyenc.com

[singlepic id=334 w=320 h=240 float=left][singlepic id=339 w=320 h=240 float=right]A szombati nap – egy biztos – nem a pihenésé volt. Annál inkább a kikapcsolódásé. Az ókori Róma egyik legszebb részén, a Brindisibe vezető mintegy 500 kilométeres út kezdetén, csodálatos zöld környezetben kezdtem a napot. Persze csak miután a Lonely Planet (mostantól LP) által ajánlott tömegközlekedési útvonalon át megközelítettem. Óriási volt a kontraszt a belvároshoz képest. Csend, madárcsicsergés, pálmafák és píneafenyők mindenhol. Kicsit tényleg ott érzi magát az ember, ahol annó Spartacust és jónéhány társát sorban keresztre feszítették. Az út nagy része még mindig ugyan abból a kőből van, és csodálatos villák és romok szegélyezik. Valóban felüdítő. A csodás idő, a mediterrán tél langyos melege a napsütéssel párosulva csodálatossá tette a délelőttöt. De egy nagyon jó tanács LP-t használó utazóknak: [singlepic id=340 w=320 h=240 float=right]NE HALLGASS itt a LP-re. Az általuk ajánlott gyalogtúra egy életveszélyes kalandba csaphat át, ha a San Sebastiano kolostor után gyalog próbálod követni az ajánlott gyalogtúra útvonalat. Én megtettem. Egy közel 3 kilométeres szakaszon, egészen az ókori városfalig egy igen szűk, magas téglafalak közötti úton vezet, ahol két autó éppen elfér, de ha egy busz jön… Nem nagyon volt még halálfélelmem, de itt bizony… Legfontosabb szabály, ha mégis gyalogolnál: Ne vigyél hátizsákot, hogy rá tudj lapulni a falra, és mindenképpen a bal oldalon sétálj, hogy lásd, ki jön szembe! Sajnos a San Callisto katakombákat bezárták, mert ásatásokat végeznek, így azon a telken nem lehet levágni az életveszélyt, így jobb, ha felszállsz valamilyen buszra. A Quo Vadis? templom nem egy nagy szám. Van egy márvány, amin van egy lábnyom. Ennyi. Ezért kár megállni. Annál inkánn érdemes leszállni a Porta San Sebastiano-nál. A városfal remek állapotban van, és elvileg egy pici múzeum is van itt. Sajnos ottlétemkor nem volt nyitva.

[singlepic id=345 w=320 h=240 float=left][singlepic id=346 w=320 h=240 float=right]A következő állomás az innen további 1,5-2 kilométerre lévő Terme di Carcalla volt. Talán a leg lenyűgözőbb építmény a városban. Elképesztő méretű fürdő, hatalmas kerttel, grandiózus méretű belső terekkel. Nehezen tudom elképzelni, hogy miért volt szükség ilyen monumentális méretű fürdőre annak idején. Akkora medencéi voltak, mint amilyenek talán ma sincsenek a világ legnagyobb spa-iban. Lenyűgözö minden tekintetben. Ezt semmiképpen sem szabad kihagyni, ha az ember Rómában jár. Fizikailag egyébként néhány 100 méterre található a Colosseumtól, de messze nem olyan látogatott. Visszafelé még elsétáltam a Circus Maximus mellett, és megnéztem a Bocca de la verita megtekintésére várakozók sorát. Ez az a nagy márvány malomkerék, amibe ha bedugod a kezedet, megmondja a jövőt. Én ezt az élményt meghagytam a bőszen várakozó japán turisták hadának, és tovább folytattam a már bőven tízkilométeres túrát az Isola Tiberina felé. [singlepic id=347 w=320 h=240 float=left]Ez állítólag a világ legkisebb lakott szigete, gyakorlatilag mint a Margit sziget nálunk, csak mind a folyó, mind a sziget tizede a pestinek. Fáradtan sétáltam vissza a szállásomra az egykori zsidó negyed és a Piazza Venezia érintésével a lemenő nap utolsó fénysugarai alatt. Nagy út volt, de talán a legjobb nap mind közül. Fárasztó, de annál színesebb. Lenyűgöző az, amit egykoron az ókori rónmaiak itt összeraktak, és a város a mai napig ebből él. Hiába a katolikus vallás, a pápaság központja, azóta nem tudtak olyan nagyot alkotni, mint a hőskorban a császárok.

[singlepic id=349 w=320 h=240 float=left]Hiába ígértem meg az egyik kedves – még az első este megimert – ausztrál lánynak, hogy vele tartok egy kis “pub tour”-ra, a több, mint 20 kilométeres gyalogtúra, és az előttem álló vasárnap reggeli korai indulás fényében képtelen voltam beváltani ígéretemet. Korai pihenő után vasárnap nem más, mint a Vatikán volt az uticél. [singlepic id=354 w=320 h=240 float=right]A vatikáni múzeumba 13 euró a belépő, kivéve minden hónap utolsó vasárnapját, amikor is ingyenes. Nekem volt olyan szerencsém, hogy pont ekkor voltam arrafelé, így csak a végeláthatatlan sort kellett kivárnom ahhoz, hogy ingyen láthassam a Vatikán a világ minden tájáról összegyűjtött (valljuk be, többnyire összelopott) kincseit. A sort megelőzendő a 9-es nyitás ellenére már 7:40-kor ott voltam, így mindössze másfél órát, és alig 100 méteres sort kellett csak kivárnom, hogy bejussak. Az biztos, hogy megérte. Érdeklődők csodálatosan végigkövethetik a daVinci kód útját, és olyanokat tapasztalhatnak meg, amit más múzeumban ritkán. [singlepic id=355 w=320 h=240 float=left]A Ticiano, Rafaello, Michelangelo, Rodin, Miro és egyéb alkotások kézzel fogható távolságban vannak a falakon, miközben a világ egyik leg gazdagabb (többnyire vallásos) művészeti tárlatát szemléli az érdeklődő. A múzeum méretei is elképesztőek. Egyik tárlat a másik után. Római, görög, etruszk, egyiptomi, és természetesen minden, ami a valláshoz és az egyházhoz köthető. A pápák nyergétől kezdve a az utolsó serlegig minden el van téve itt, legfeljebb nem raktak ki mindent. A gazdagság és a pompa káprázatos, de ugyanakkor elgondolkodtató is.

[singlepic id=376 w=320 h=240 float=left][singlepic id=388 w=320 h=240 float=right]Számomra a vatikáni látogatás egyáltalán nem javított a katolikus egyház megítélésén. Ez egy évezrede üzlet, ami virágzik ma is. De valahogy nincs összhangban a hangoztatott nézetekkel. Minden olyan monumentális, gazdag és pompás, hogy nehéz elfogadni: ez az egyház az önmegtartóztatást, a lemondást, az odaadást hirdeti… A Szent Péter bazilika ennek az egyik legjobb példája. Gigantikus, lenyűgöző minden tekintetben. Minden fölé magasodik, és uralja a vidéket. Az összes benne látható kép nem festmény, hanem aprólékosan összerakott mozaik. Annyi márvány van ott, mint Magyarország összes temetőjében sem együttvéve. Az egész kincs-hegy mégis külön-külön fizetős. A múzeum 13, a kripta 10, a kupola 7, a kincstár további 3 euróért látogatható. Ennyi pénzért megnézheted azt, amiért más az őseid is megdolgoztak… És arról ne is beszéljünk, amilyen pompában élnek ennek az egyháznak a vezetőei. A Vatikán összességében nekem pontosan azt mutatta, amit eddig is gondoltam a keresztény egyházról. Ugyan annyira megalomán, mint bármely más diktátor a világon, és kevésbé sem képmutató, mint bármely gazdag. A lényeg, hogy eléggé csillogjon…

[singlepic id=452 w=500 h=240 float=left]Mindent összevetve természetesen meghatározó élmény a Vatikán. A világ legkisebb szuverén állama, mégis a világ egyik legnagyobb hatalmával rendelkezik, ami a mai napig jelentősen befolyásolja a világot. Politikai hatalmát mégsem érvényesíti eléggé a féktelen kapitalizmus kordában tartásában. Bizony ez sem teljesen véletlen, hiszen a Vatikán is euró billiókkal rendelkezik, amit ugyan úgy forgat a nemzetközi pénzpiacon, mint bármely más befektető. A vasárnap esti ámulatból hazafelé tartva még beugrottam egy laktató vacsorára a Piazza Popolo melletti Burger Kingbe, ahol az egyik legjobb ár-érték arányú étkemet fogyasztottam el Római tartózkodásom alatt. Sajnos róma nagyon drága, így ha olcsón sokat és jót akarsz enni, maradnak a nemzetközi gyorséttermek…