Ínyenc.com

[singlepic id=1254 w=320 h=240 float=right]Ezennel nem egy borról, hanem egy borpárlatról lesz itt most szó. Mégpedig egy remek párlatról. Ha a Zwack ház nem akart volna annyira hasonlítani a nagy példaképre, talán még egyedinek és különlegesnek is nevezhetnénk. Sajnos a külcsínben kicsit hajaz a Hennessy konyakra, pedig ízében tényleg karakteres és egyedi konyakról írhatok most egy rövid kritikát.

Egyszer volt, hol nem volt, kis hazánk egyik alkoholban már sokat próbált családi vállalkozása úgy döntött, végre valamit kellene alkotni a keserű ízen túl is. Ha már Hubi és társainak nem sikerült világhódító útra kelnie, hát itt az ideje valami újjal is megpróbálkozni. Ekkor jöhetett az isteni szikra, hogy kis hazánk bizony rejteget még néhány kiaknázatlan aranybányát. Lévén kicsit mediterrán, kicsit nedves, és nagyon napos ország, bizony borban nem vagyunk rossz helyzetben. A szőlő legalább is szereti dombjaink déli lankáit. És a magyar is szereti eme déli lankák gyümölcsének nedűjét. Persze csak miután már jól megérik valamilyen hűs pince mélyén…

Persze vannak olyanok is, akiknek a pince nem alapfeltétel, és a marmonkannában erjedt háromtablettás is megfelel, de bizony ez a cikk most nem nekik szól… Szóval miután gondos kezek munkája nyomán a domboldal aranyló (vagy vöröslő) kincse fogyasztható formában folyékony állapotra vált, még vannak országok, ahol eme karrier nem ér véget. Vannak helyek, ahol nem elég, ha a szőlőből bor lesz, és bizony tovább alakítják ezt a remeket. Van, ahol csupán lepárolják és erőteljesebb mivoltában tovább érlelik, de olyan helyek is akadnak, ahol még ettől is tovább mennek. Némi fűszer, esetleg különleges tárolás vagy szűrés során további értékes jegyeket adnak hozzá. Ilyen a görögök méltán híres Metaxája is, amelyben a bor és más alkotóelemek egy sokkal intenzívebb, hatékonyabb formában egyesülnek. És ilyen kis országunk viszonylag új szülöttje, a Zwack udvar nemesi rangot sugallóan elnevezett Maximilian konyakja is.

Többször végigmértem már az áruházak polcain is, de eddig még nem sikerült közelebbi ismeretséget kötnünk. Mindmáig. Mert hogy ma megtört a jég Lazsó barátomnak köszönhetően. Sikerült megismerkednünk, és bízva mondhatom, ez a barátság egy ideig még bizotsan kitart. Mert bizony maximilian egy nemes úr, akiben a magyar konyak megszületett. Nem Hennessy, mint amit a zárkájául rendelt üveg kalitka suggall, hanem attól sokkal több. Egy finom, friss, tokaji borpárlat, amiben felfedezhető a szamorodni karakteres íze, miközben a szamorodnira oly jellemző karcosság, savasság kimarad. Helyette kellemes édes utóíz, virágillatú buké, és selymes tónus jellemzi. Kifinomult, előkelő, és megnyerő minden tekintetben.

Nem akarom tovább ragozni, mert ez mégsem egy szőke nyári kaland. Ez egy remek konyak. Ízében Hárs, kevés törköly, és nagy adag szamorodni. Ez bizony még azoknak is könnyen csúszik, akik egyébként nem szívlelik a konyakot. Talán, mert nem is igazán az. Valami más, valami egyedi. Egy igazi magyar.