Ínyenc.com

[singlepic id=2393 w=320 h=240 float=right]Sok érdekes ételen túl vagyunk már, de maradt még pár dolog, ami eddig kimaradt. A világ legextrémebb ételeiből azonban még vannak ismeretlenek, amelyek közül párat Dave barátunk szorgos világkörüli gyűjtőmunkájának köszönhetően ezen az estén megkóstolhattunk. A mostani ínyenc este rendhagyó volt, hiszen nem valamyelyik ínyenc főzött, hanem mindenféle konzerveket kóstolgattunk. Több kevesebb sikerrel. Egy viszont biztos: az undor legtöbbször az agyban dől el. Sokszor nem is olyan szörnyű az, amit mi annak hiszünk. Gondoljunk csak egyből a surströmmingre, ami egy poshasztott hering só nélkül kvázi tartósítva (még a gondolata is hányingert keltő), mégis egy iparág épült rá, hiszen több cég gyártja, és konzervként kapható svédországban a boltokban. Tehát mégsem lehet olyan rossz. Vagy igen?

[singlepic id=2397 w=180 h=120 float=left]Az est elsőszámú fénypontja természetesen a surströmming nevet viselő svéd specialitás. Nem merném ínyencségnek nevezni, mivel ez kétségtelenül nem az az étel, aminek megszületését az ínyenc gasztronómia ihlette. Régen, amikor a svédek még olyan szegények voltak, hogy nem tellett sem sóra, sem hűtőszekrényre, a tavasszal kifogott heringet jobb híjján beleöntötték egy hordóba, és jó sok hagyma kíséretében hagyták ott megrothadni. [singlepic id=2400 w=180 h=120 float=right]Ez egy elég primitív tartósítási forma, de a célt elérték vele, hiszen néhány hónapon át még “fogyasztható” maradt a halhús. Igaz, nagyon elkeseredettnek kellett lenni, hogy ezt valaki megegye, és bizony többek között ennek oka az oka annak is, hogy ezt mi most kóstoltuk meg. Ugyanis alig vártuk, hogy végre az időjárás megengedje a kertben történő esti tartózkodást. Hogy miért? Nos, Németországban törvény tiltja a surströmming zárt térben történő felbontását. Nem véletlenül…

[singlepic id=2398 w=180 h=120 float=left]Az erjedési folyamat nem áll meg a konzervbe kerüléskor, így a doboz már erősen dudorodott mindkét végén, így közelgett az idő, hogy önállóan táruljon fel, ezt pedig ember biztosan nem akarja megélni saját lakásában… A túlnyomás miatt érdemes a nyitást egy nylon zacskóban megejteni, mivel a feltörő gejzír a legkevésbé sem az étvágyat hozza meg. Ezt követően azonban nem is olyan szörnyű a dolog, mint az ember hinné. A halak tényleg egészben vannak benne, nem mállottak szét. Na a szaga, az penetráns. Nem elviselhetetlen, és nem hányinger keltő, mint azt sokan terjesztik, de kellemesnek természetesen semmiképp sem nevezném. Érdekes módon halszaga van legkevésbé. [singlepic id=2399 w=180 h=120 float=right]Leginkább intenzív bélgáz szagra hasonlít, jó sok főttojással, hagymával. Ha sikerül agyban leküzdeni a viszolygást, és képessé válik az ember befogadni a szokatlan ízeket, akkor bizony elég érdekes, szoktlan ízvilágot van lehetőség megtapasztalni. Az íze is erősen hagymás, és legkevésbé halas. Az erjedés savasságát eősen érezni, de a hal textúrája teljesen rendben van. Szinte kenhető, puha, kicsit savanykás. Érdemes egy kisebb mennyiséget kenyérre kenni belőle, és sok hagymával, főtt krumplival megkóstolni. Kimondottan fogyasztható. Na kedvencem nem lesz, de egszer érdemes megkóstolni mindenkinek, aki valamennyire is nyitott az érdekességekre. És tényleg gondoljon bele mindenki, hogy ezt ipari szinten gyártják, tehát nem csak néhány elvetemült ember vicces agyszüleménye!

[singlepic id=2404 w=120 h=80 float=center] [singlepic id=2405 w=120 h=80 float=center] [singlepic id=2406 w=120 h=80 float=center] [singlepic id=2407 w=120 h=80 float=center]

[singlepic id=2408 w=180 h=120 float=right]Na persze miután hatan elfogyasztottunk 4 egész heringet (ebből másfelet én), a maradékot nem mertük a kukába önteni, mivel markáns illata feltehetően még évekig kísértett volna a szeméttelepen is elkergetve az össze guberálót kilométeres körzetben, így helyette sűrű könnyek között elbúcsúztattuk és eltemettük a kert túlsó végében Viktor mellé. Ezt követően már csak felfelé ívelt az est gasztronómiai élvezeti görbéje. Egy alapos fertőtlenítő öblítést követően következett az est második, a legkevésbé sem bizarr különlegessége.

[singlepic id=2409 w=180 h=120 float=left]Konzerv selyemhernyó gubó. Bizony ennek a történetére is kíváncsi lennék, mert el sem tudom képzelni, hogyan pattanhatott ki valaki fejéből az a szikra, aminek hatására ezt elkezdték gyártani. Maga a konzerv sokkal kisebb, mint a surströmming volt. Lényegesen egyszerűbb bontását követően valami barnás víz szerű löttyben úszva tárul fel a hernyógubók sokasága. Szaga nem túl jó, de igazán semmihez sem tudnám hasonlítani. Nem penetráns, inkább valamilyen piszkos víz, kis föld szaggal. [singlepic id=2411 w=180 h=120 float=right]Na gubók sem sokban különböznek ettől. Korábban Thaiföldön volt már szerencsém a sült selyemhernyó gubóhoz, de az bizony nagyságrendekkel jobb volt. Az legalább kívül ropogós, fűszeres, belül meg majdnem folyékony volt leginkább egy fűszeresett de sótlan ropihoz hasonlító ízzel. Ebben is volt némi ropi íz, de ez száraz, földszerű belsővel párosult. Az íze is leginkább arra hasonlít. Tényleg homály, hogy ezt miért gyártják. Sem az állaga, sem az íze nem jó. Egy próbát persze ez is megér!

[singlepic id=2387 w=180 h=120 float=left]Innen az ugrás felfelé már jelentős. Következő ínyencségünk (és a greenpeace aktivisták most hagyják ki ezt a fejezetet) a bálnahús konzerv. Nem egyszerű beszerezni, mivel japánban is csak kevés helyen található meg, de szerencsére Davenek sikerült, így abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy ezt a nagyon különleges ételt is megkóstolhattuk. Ez egyértelműen nagyon ízletes, bár ezt elsősorban a finom, kicsit édeskés szójás szósznak köszönhette, amiben eltették. [singlepic id=2417 w=180 h=120 float=right]Egyáltalán nincs halíze, és állaga is leginkább a marhahúsra hasonlít, csak kicsit puhább. Ízletes, kimondottan kellemes étel, de ilyet más húsból is lehet csinálni, így egyáltalán nem indokolt, hogy ehhez szerencsétlen bálnákat kell lemészárolni. Csúnya japánok, tessék szépen marhát használni helyette!

[singlepic id=2391 w=180 h=120 float=left]Az utolsó fogás Délafrikából érkezett. legkevésbé meglepő ízeket etől vártunk, és pont azt is kaptuk. Ez az ínyencség pedig a krokodilpástétom. Egyértelműen májkrém szerű, az íze egy fűszeres húskrémre hasonlít, és semmi kölönösebben eztra nincs benne. [singlepic id=2418 w=180 h=120 float=right]Ízletes, fűszeres, de ebből bizony nincs elképzelésem sem, milyen lehet egy krokodil steak például. Leginkább arra jó, hogy elmondhatja az ember, hogy már a krokodil is megvolt:)

Köszönet Dave-nek a szorgalmas gyűjtőmunkáért. Csak így tovább. Van még a világnak nagyon sok fura szeglete, ahol biztosan vannak további elvetemült ötletek és ételek. A teljes fotósorozatot ITT találod!