Ínyenc.com

[singlepic id=235 w=320 h=240 float=left]Miért szeretnek az olaszok a lépcsőkön ücsörögni? A kérdés érdekes, mert ha valaki Olaszországban jár, bizony azt látja, hogy minden nagyobb épület magas lépcsősorán, mint ősszel a fecskék, napoznak a helyiek és persze sokszor a turisták is. A dolog nyitja pedig viszonylag egyszerű. Rengeteg kis terecske, piazza van errefelé, de csak elvétve van közöttük olyan, ahol rendes padok lennének. Ha valami van, az kőből készült ülőlapok, háttámla nélkül. Ezek meg ugye tök olyanok, minha a lépcsőn ülnél:)

[singlepic id=236 w=320 h=240 float=right]A mai napomat Róma belvárosára szántam. Nem is bántam meg, csupán azt az egyetlen dolgot felejtettem el, hogy hétfő van. (már összefolynak a napok…) És hétfőn nincsenek nyitva a múzeumok. Itt sem. Szóval a két múzeum, amit beterveztem, kimaradt. Helyette végre időben visszaértem a hostelbe, és nem jártam le teljesen a lábamat. Végül is ez sem volt rossz.

Na mára tényleg csak ennyit. Szerda este jön a részleztes beszámoló.

[singlepic id=234 w=550 h=240 float=center]Azért egy rövid életjelet mégiscsak adok magamról. Már amennyi belefér egy 15 perces gyors vizitbe. A mai nap a Vatikánról szólt. Bejártam a múzeumokat, és felmentem a bazilika kupolájába is. A fentebbi kép ott készült, és a Szent Péter tér látható rajta. Az idő még mindig jó volt, de a rettenetes embertömeg már kevésbé. Reggel másfél órát álltam sorban a Vatikáni múzeumba való bejutásért. De legalább ma ez ingyen volt. Megérte. Minden hihetetlen méretű, és pompás. Holott néha már erősen giccses is. De azt be kell valljam, nem változott pozitív irányban a véleményem a katolikus egyházról. Ez egy évezredes biznisz, és talán még sosem volt ekkora, mint most…

[singlepic id=226 w=320 h=240 float=left]Az előző felvonásból bizonyára nem derült ki, hogy valójában csütörtök este akartam feltenni, csak este 11-kor leállt a 15 perces ingyen internet, így draftban maradt. Csak péntek este tudtam feltenni, amikor már vettem netet. Merthogy errefelé nincsenek ám nagyon ingyenes hotspotok. A hostelben is fizetős, így most is csak rövid leszek, és legközelebb majd csak otthonról fogok feltenni kicsit megkésett, de annál részletesebb útleírást, bőségesen illusztrálva gyönyörű képekkel.

[singlepic id=232 w=320 h=240 float=right]Merthogy abból van bőven. Csütörtökön bejártam az ókori Róma központját, pénteken többnyire a nemzeti múzeumban időztem, és olyan nevezetességeket néztem meg, mint a spanyol lépcső vagy a Trevi kút. A mai napomat a Via Appia Antica mentén töltöttem, illetve inkább gyalogoltam. Autóhoz szokott lábamnak mondhatni, nem tett jót a több tíz kilométeres terhelés. Holnap kis nyugtatóként a vatikáni múzeum és maga a Vatikán van beütemezve. Hétfőre marad a belváros levezetésnek. Kedden még nem tudom, mit csinálok, de esélyes, hogy kicsit pihenek majd.

Szerencsére az idő eddig kegyes volt hozzám. Eddig csodálatos szikrázó napsütés volt mindhárom nap. Ma délután megjelent pár bárányfelhő, de egyelőre nem komoly. Remélem így is marad. Csak ne essen az eső.

[singlepic id=222 w=320 h=240 float=left]Ma egyébként pont azon gondolkoztam, hogy ha a magyar zászlóban a színek eredete a föld, a levegő és a vér, akkor valyon az olaszban mi?? Egyre inkább megerősödik bennem a gyanú, hogy náluk teljesen mást jelentenek ezek a színek. A fehér a liszt, amiből a “pasta” készül, a piros a paradicsom, a zöld meg a bazsalikom és oregano, amit ráraknak:) De nem vicc. Szupermarketet eddig kettőt láttam, pedig már eszméletlen sokat sétáltam. Esszel szemben pizzéria, kávézó és fagyizó minden sarkon van. De leginkább pizzázó. Olyan take-away típus, ami egyébként errefelé elég drága. 6-8 euró egy kis kétfelé vágott, összeborított pizza-szendvics. Nem olcsó. Viszont kétségtelenül isteni. Akárcsak a kávéjuk.

Na mára ennyi, legközelebb már otthonról jelentkezem. Persze csak az után, hogy nagyon kipihentem magam. Lesz mit:)

[singlepic id=219 w=320 h=240 float=left]Rövidre fogom, mert már nagyon fáradt vagyok. A mai napom az ókori Rómáról szólt. Bejártam a Colosseumot, a Palatin dombot és a római fórumon át a Campidoglion fejeztem be a kultúrális túrámat, ami legalább 10 kilométer sétát jelentett. Azt közben azért hozzátenném, hogy Róma dombokra épült, így bizony fel-le kell mászkálni rendesen.
[singlepic id=224 w=320 h=240 float=right]A reggeli ébredés, és visszafogott kulináris élményeket nyújtó táplálkozás (keményre sült zsemleféle lekvárral) után viszonylag korán elindultam városnézni. Persze mi is lenne, ha nem kalanddal kezdődne minden, hát ez itt is megvolt. Tegnap este 3 ATM-ből próbáltam pénzt felvenni sikertelenül. 1 nem működött, a másik meg Unicredit Bankos volt, aki nem volt hajlandó a pénzemhez juttatni. Azt nem árulta el, miért, csak annyit írt, hogy arra utasították, hogy törölje a tranzakciót. De hogy ki?
[singlepic id=225 w=320 h=240 float=left]Tehát a reggel automata kereséssel kezdődött, ami messze nem olyan egyszerű errefelé, mint otthon. Végül a colosseumot háromszor körbejárva találtam egy bankot, ahol megoldódott a problémám, így már tudtam belépőt venni. A belépők nem olcsók, de nem nagyon csodálkozom rajta. A város sem olcsó, és ahhoz képest 12 euró egy egész napos, több helyre érvényes belépőért nem vészes. Utamat a Palatin hegyen kezdtem, ahol nem tudom most pontosan kinek a hatalmas palotáinak romját láttam. Valami elképesztő méretek uralkodnak itt. Felfogni nem tudom, hogy a fenébe tudtak ilyen monumentális méretű épületeket összehozni akkoriban. Bár ha egyiptomra gondolok, volt kivel versenyezniük megalomániában…
[singlepic id=227 w=320 h=240 float=right]Leginkább azt nem értem, hogyan maradhattak fenn ezek a romok ilyen hosszú ideig egy sűrűn lakott város kellős közepén. A város elég zsúfolt, az utcák szűkek, de rendkívül hangulatos. Kicsit persze kaotikus, de mit is várnánk a mai olaszoktól. Vissza a témára: a Palatin domb után jött a római fórum. Ez gyakorlatilag egy rommező a Palatin, a Colosseum és a Campidoglio között. A panorámakép is jól mutatja, amit a dombról készítettem.
[singlepic id=228 w=320 h=240 float=left]A Colosseum nagy. Nem estem nagyon hasra tőle, de meg kell vallani, nem semmi stadiont tudtak már akkor építeni. Nagy, de elég rossz állapotban van, így többnyire csak elképzelni tudjuk, milyen is lehetett akkoriban. Persze a képzeletet segítendő egy részt lefedtek a küzdőtérből, ahogyan egykoron lehetett, és néhány pici részen a nézőteret is megpróbálták visszavarázsolni.
[singlepic id=229 w=320 h=240 float=right]A Campidoglio ezek után egy modern épület-csoport. A római fórum másik végén található. Tulajdonképpen egymás hegyére-hátára épített eklektikus paloták. Hatalmasak, és sok bennük a márvány:) Na jó, ne viccelődjünk, tényleg gyönyörű az egész környék.
Sok múzeumban is voltam, de ezeket most nem részletezném. A nap levezetése egy isteni kávé volt naplemetekor egy remek süteménnyel. Hiába, ezek az olaszok a kávéhoz nagyon értenek. Bár az vicces volt, amikor a pincér kérdezte, mit kérek, én meg rávágtam, hogy espressót. Rámnézett, és elkezdte magyarázni, hogy de az egy nagyon rövid, erős kávé… Nem tudta, hogy magyar vagyok.

Kétségtelenül a világ leghasznosabb utikönyveit a Lonely Planet adja ki. Gyakorlatilag évek óta csak az internetről és a LP-ből tájékozódom, ha valahová utazom. A kiadót egyébként olyan hátizsákos utazók hozták létre, akik hasonszőrű fiatal és egyben kevesebb pénzből utazgató kalandorok számára gyűjtögették össze a leghasznosabb tippeket és címeket, kezdetben Ázsia kedvelt hippi uticéljairól. Kis idővel akkora népszerűségre tettek szert, hogy már főállásban foglalkoztattak más utazókat is, akik egy-egy uticélon hosszabb időt eltöltve gyűjtögették a legjobb szálláshelyek, étkezési és szórakozási lehetőségek, valamint kulturális látványosságokról az infókat. Ezeket pedig rendszeresen frissített strapabíró kötésű utikönyvekben bocsátották az erre áhítozó világutazók rendelkezésére. Mára a világ szinte minden részéről jelent meg könyvük, amiket néhány évente aktualizálnak is. A kevésbé érdekes uticélokat 4-5 évente, de a legfontosabbakat akár évente is!

(continue reading…)