Ínyenc.com

[singlepic id=562 w=320 h=240 float=left]Eljött az, amit már rég terveztem. Egy izgalmas város, ahol a modern kultúra minden vívmánya keveredik a misztikus kelet világával. Isztanbul, ami egyetlen más európai városhoz sem fogható. Egyben biztosan nem, hiszen két kontinensen fekszik egyszerre. Hatalmas és rendkívül változatos. Számtalan felhőkarcoló mellett remekül megférnek a különböző kultúrák alkotta érdekesebbnél érdekesebb csodák. Vonzó és taszító is egyszerre. Sok a lepusztult, vagy csak szimplán igénytelen épület, és rengeteg a szemét, a piszok. Mellette viszont különleges hangulata is van. A mindenhonnan áradó döner és shisha illat sokmindenért kárpótol.

[singlepic id=561 w=320 h=240 float=right]Most nem írok bővebb beszámolót, mert igen fárasztó két nap van mögöttem. Sajnos a SkyEurope indulás előtt 3 héttel változtatta meg a menetrendjét, így a normális délelőtti indulás helyett éjjel indult a gép, és hajnali fél háromra érkezett meg a belvárostól igen távol eső Sabiha Gokcen reptérre. Onnan shuttlebusszal lehet bejutni a Taksim térre, ami hihetetlenül nyüzsgő még hajnalban is. Egy biztos, nevét biztosan az ott megtalálható több ezer sárga taxiról kapta. A Taksim tértől az óváros, Sultanahmet legalább 3 kilométerre van, amit gyalog sikerült megtennünk. Nem véletlenül, hiszen szállásunk elvileg csak estére volt, így a legkorábbi déli check inhez is volt még 8 óra hátra, így a meglepően életteli éjszakában gyalog értük el a lefoglalt hotelt a Hagia Sofiától mindössze száz méterre.

Pazar hely, elfogadható szálloda. And Hotel névre hallgat. A délelőtt folyamán kb 2 órát sikerült sekélyesen szunyókálni, így az ezt követő egész napos városnézés után több szóra már nem futja.

[singlepic id=418 w=320 h=240 float=left][singlepic id=424 w=320 h=240 float=right]A hétfői nap a nyugalom, a séta, és a kikapcsolódás napjának ígérkezett. Azt az egyetlen tényt felejtettem csupán el, hogy a magyar múzeumokhoz hasonlóan a rómaiak is zárva vannak hétfőn. Így az eredeti tervekkel ellentétben a hétfői nap rövidebb volt a többinél, mivel a betervezett 2 múzeum zárva volt, így csak a séta maradt, és a római élet átérzése. Az utam a klasszikus városközpontba, a Centro Storico-ba vitt. Néhány templom, és a kormányzati központ útba ejtése után az utam az elős neves helyszínre. a Pantheonhoz vitt. Ez egy évezrdes római kori templom, amit később az egyház hasznosított. Sajnos akkoriban nem igazán gondoltak a fotósokra, mivel a templom alapvetően északi tájolású, és ráadásként egy szűk kis piazzán található, így használható képet csinálni róla nem egyszerű feladvány. Persze van ilyen is, de itt inkább a különleges világítását szeretném illusztrálni. A tetején van egy 9 méteres lyuk, amin keresztül besüt a nap. Ezen kívül csak a bejárat van ezen a gyakorlatilag mesterséges barlangon. A belső tér egyébként a klasszikus mozaiko, márványos, sírköves típus. Igazi különlegességként csupán a világítása említhető.

(continue reading…)

[singlepic id=334 w=320 h=240 float=left][singlepic id=339 w=320 h=240 float=right]A szombati nap – egy biztos – nem a pihenésé volt. Annál inkább a kikapcsolódásé. Az ókori Róma egyik legszebb részén, a Brindisibe vezető mintegy 500 kilométeres út kezdetén, csodálatos zöld környezetben kezdtem a napot. Persze csak miután a Lonely Planet (mostantól LP) által ajánlott tömegközlekedési útvonalon át megközelítettem. Óriási volt a kontraszt a belvároshoz képest. Csend, madárcsicsergés, pálmafák és píneafenyők mindenhol. Kicsit tényleg ott érzi magát az ember, ahol annó Spartacust és jónéhány társát sorban keresztre feszítették. Az út nagy része még mindig ugyan abból a kőből van, és csodálatos villák és romok szegélyezik. Valóban felüdítő. A csodás idő, a mediterrán tél langyos melege a napsütéssel párosulva csodálatossá tette a délelőttöt. De egy nagyon jó tanács LP-t használó utazóknak: [singlepic id=340 w=320 h=240 float=right]NE HALLGASS itt a LP-re. Az általuk ajánlott gyalogtúra egy életveszélyes kalandba csaphat át, ha a San Sebastiano kolostor után gyalog próbálod követni az ajánlott gyalogtúra útvonalat. Én megtettem. Egy közel 3 kilométeres szakaszon, egészen az ókori városfalig egy igen szűk, magas téglafalak közötti úton vezet, ahol két autó éppen elfér, de ha egy busz jön… Nem nagyon volt még halálfélelmem, de itt bizony… Legfontosabb szabály, ha mégis gyalogolnál: Ne vigyél hátizsákot, hogy rá tudj lapulni a falra, és mindenképpen a bal oldalon sétálj, hogy lásd, ki jön szembe! Sajnos a San Callisto katakombákat bezárták, mert ásatásokat végeznek, így azon a telken nem lehet levágni az életveszélyt, így jobb, ha felszállsz valamilyen buszra. A Quo Vadis? templom nem egy nagy szám. Van egy márvány, amin van egy lábnyom. Ennyi. Ezért kár megállni. Annál inkánn érdemes leszállni a Porta San Sebastiano-nál. A városfal remek állapotban van, és elvileg egy pici múzeum is van itt. Sajnos ottlétemkor nem volt nyitva.

(continue reading…)

[singlepic id=263 w=320 h=240 float=left]Akkor ahogyan azt megígértem, itt jön a részletes beszámoló római vakációmról.

6 teljes napot volt szerencsém eltölteni ott, ahová minden út vezet. Vagy ahonnan indul?? Merthogy a régmúltban inkább ez utóbbi volt igaz. Az első épített kövesutakat is itt csinálták, és az egyik leghíresebb még a mai napig is megvan, többnyire az eredeti kövezettel. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején. Az esti repülő indulás nem éppen a legjobb dolog. A gép ffél tíz után szált le a nagyobbik, Leonardo da Vinci (Fiumicino) repülőtéren. Ez egy ritka ronda reptér, főleg egy olyan városnak szégyen, mint Róma. Életemben először láttam reptéren hajléktalant aludni. Szerintem ez mindent elmond…

(continue reading…)

[singlepic id=454 w=550 h=300 float=center]Felkerültek a képek, amiket Rómában készítettem. Az élménybeszámoló bokros teendőim közepette egyelőre még csúszik, de nem felejtek… Amint lesz egy kis szabadidőm, nekiesek, és részletesen leírom az út legfontosabb momentumait is. Addig is jó böngészést mindenkinek! Képtár elérhető itt.