Ínyenc.com

[singlepic id=562 w=320 h=240 float=left]Eljött az, amit már rég terveztem. Egy izgalmas város, ahol a modern kultúra minden vívmánya keveredik a misztikus kelet világával. Isztanbul, ami egyetlen más európai városhoz sem fogható. Egyben biztosan nem, hiszen két kontinensen fekszik egyszerre. Hatalmas és rendkívül változatos. Számtalan felhőkarcoló mellett remekül megférnek a különböző kultúrák alkotta érdekesebbnél érdekesebb csodák. Vonzó és taszító is egyszerre. Sok a lepusztult, vagy csak szimplán igénytelen épület, és rengeteg a szemét, a piszok. Mellette viszont különleges hangulata is van. A mindenhonnan áradó döner és shisha illat sokmindenért kárpótol.

[singlepic id=561 w=320 h=240 float=right]Most nem írok bővebb beszámolót, mert igen fárasztó két nap van mögöttem. Sajnos a SkyEurope indulás előtt 3 héttel változtatta meg a menetrendjét, így a normális délelőtti indulás helyett éjjel indult a gép, és hajnali fél háromra érkezett meg a belvárostól igen távol eső Sabiha Gokcen reptérre. Onnan shuttlebusszal lehet bejutni a Taksim térre, ami hihetetlenül nyüzsgő még hajnalban is. Egy biztos, nevét biztosan az ott megtalálható több ezer sárga taxiról kapta. A Taksim tértől az óváros, Sultanahmet legalább 3 kilométerre van, amit gyalog sikerült megtennünk. Nem véletlenül, hiszen szállásunk elvileg csak estére volt, így a legkorábbi déli check inhez is volt még 8 óra hátra, így a meglepően életteli éjszakában gyalog értük el a lefoglalt hotelt a Hagia Sofiától mindössze száz méterre.

Pazar hely, elfogadható szálloda. And Hotel névre hallgat. A délelőtt folyamán kb 2 órát sikerült sekélyesen szunyókálni, így az ezt követő egész napos városnézés után több szóra már nem futja.

[singlepic id=557 w=320 h=240 float=right]Hosszabb kimaradás után elérkezett az idő egy újabb péntek esti borozgatáshoz. Ehhez megfelelő alanyt keresve betértem az Arena Plazaban található remek borkereskedésbe. Az utóbbi időben megkedveltem ezt a boltot, mivel viszonylag nagy választékkal rendelkeznek, nagyon korrekt és segítőkész a személyzet, és olyan borászok borai is megtalálhatóak itt, amelyek nem minden sarki boltban kaphatóak. A ma esti bevásárlás során nagy várakozások elé álltam, mivel egy számomra új villányi borász, Kiss Gábor boraival terveztem megismerkedni. Rendkívül dizájnos címkéi felkeltették az érdeklődésemet, és mivel állítólag a belbecs még a külcsínen is túltesz, hát 2 palackot betettem a kipróbálandók közé. Ezen kívül vettem még mást is, de a mai estére az ő 2008-as portuguiserét terveztem felbontani. A sors azonban közbeszólt. Egy másik üveg, nevezetesen a címben szereplő Szőke bor nem fért be a borhűtőbe – lévén nyújtott palackba töltötték – így a terv megváltozott, és az esti program ez a Zengő lett.

(continue reading…)

[singlepic id=556 w=320 h=240 float=right]A héten már egyszer majdnem felkerült egy hasonló csoda, de sajnos a hétfő esti steak picit rágós lett ,így nem tudta elfoglalni méltó helyét. Az ízzel nem volt gond, de a steak-sütési technikát még csiszolnom kell, így egy másik különlegességgel rukkolok itt most elő. Ez pedig nem más, mint egy igazi kulináris orgazmus. Konyakban érlelt fűszeres sertéskaraj erdei gombákkal töltve, kéksajtos vajjal leöntve. Az étel ihlete igazából eredetét tekintve visszakövethetetlen. A tökéletes pácolásról gondolkodtam, amikor bevásárlás közben bevillant az ötlet. Ezek után meg már egyik alapanyag követte a másikat. Kezdetben gorgonzolával és szárított paradicsommal akartam megtölteni a zöldfűszeres karajszeleteket (olajban pácolva), de végül rendesen elkanyarodtam az eredeti elképzeléstől.

(continue reading…)

[singlepic id=418 w=320 h=240 float=left][singlepic id=424 w=320 h=240 float=right]A hétfői nap a nyugalom, a séta, és a kikapcsolódás napjának ígérkezett. Azt az egyetlen tényt felejtettem csupán el, hogy a magyar múzeumokhoz hasonlóan a rómaiak is zárva vannak hétfőn. Így az eredeti tervekkel ellentétben a hétfői nap rövidebb volt a többinél, mivel a betervezett 2 múzeum zárva volt, így csak a séta maradt, és a római élet átérzése. Az utam a klasszikus városközpontba, a Centro Storico-ba vitt. Néhány templom, és a kormányzati központ útba ejtése után az utam az elős neves helyszínre. a Pantheonhoz vitt. Ez egy évezrdes római kori templom, amit később az egyház hasznosított. Sajnos akkoriban nem igazán gondoltak a fotósokra, mivel a templom alapvetően északi tájolású, és ráadásként egy szűk kis piazzán található, így használható képet csinálni róla nem egyszerű feladvány. Persze van ilyen is, de itt inkább a különleges világítását szeretném illusztrálni. A tetején van egy 9 méteres lyuk, amin keresztül besüt a nap. Ezen kívül csak a bejárat van ezen a gyakorlatilag mesterséges barlangon. A belső tér egyébként a klasszikus mozaiko, márványos, sírköves típus. Igazi különlegességként csupán a világítása említhető.

(continue reading…)

[singlepic id=334 w=320 h=240 float=left][singlepic id=339 w=320 h=240 float=right]A szombati nap – egy biztos – nem a pihenésé volt. Annál inkább a kikapcsolódásé. Az ókori Róma egyik legszebb részén, a Brindisibe vezető mintegy 500 kilométeres út kezdetén, csodálatos zöld környezetben kezdtem a napot. Persze csak miután a Lonely Planet (mostantól LP) által ajánlott tömegközlekedési útvonalon át megközelítettem. Óriási volt a kontraszt a belvároshoz képest. Csend, madárcsicsergés, pálmafák és píneafenyők mindenhol. Kicsit tényleg ott érzi magát az ember, ahol annó Spartacust és jónéhány társát sorban keresztre feszítették. Az út nagy része még mindig ugyan abból a kőből van, és csodálatos villák és romok szegélyezik. Valóban felüdítő. A csodás idő, a mediterrán tél langyos melege a napsütéssel párosulva csodálatossá tette a délelőttöt. De egy nagyon jó tanács LP-t használó utazóknak: [singlepic id=340 w=320 h=240 float=right]NE HALLGASS itt a LP-re. Az általuk ajánlott gyalogtúra egy életveszélyes kalandba csaphat át, ha a San Sebastiano kolostor után gyalog próbálod követni az ajánlott gyalogtúra útvonalat. Én megtettem. Egy közel 3 kilométeres szakaszon, egészen az ókori városfalig egy igen szűk, magas téglafalak közötti úton vezet, ahol két autó éppen elfér, de ha egy busz jön… Nem nagyon volt még halálfélelmem, de itt bizony… Legfontosabb szabály, ha mégis gyalogolnál: Ne vigyél hátizsákot, hogy rá tudj lapulni a falra, és mindenképpen a bal oldalon sétálj, hogy lásd, ki jön szembe! Sajnos a San Callisto katakombákat bezárták, mert ásatásokat végeznek, így azon a telken nem lehet levágni az életveszélyt, így jobb, ha felszállsz valamilyen buszra. A Quo Vadis? templom nem egy nagy szám. Van egy márvány, amin van egy lábnyom. Ennyi. Ezért kár megállni. Annál inkánn érdemes leszállni a Porta San Sebastiano-nál. A városfal remek állapotban van, és elvileg egy pici múzeum is van itt. Sajnos ottlétemkor nem volt nyitva.

(continue reading…)