Ínyenc.com

[singlepic id=1503 w=320 h=240 float=right]Nincs is jobb a nyári hőségben, mint egy hűsítő limonádé, vagy egy jéghideg shake. Felénk a shake inkább azt a turmixolt tejes vagy joghurtos italt jelenti a hétköznapi szóhasználatban, amit többnyire sportolók vagy gyerekek isznak tőlünk nyugatra. Pedig a shake alapvetően gyümölcs, jég, cukor és egyéb adalékok összetört és összekevert elegyét jelentis, és ennek csak egy alfaja a tejes változat: milkshake. Ilyenkor nyáron pedig a tartalmasabb tejes változat helyett sokkal üdítőbb lehet egy jeges gyümölcsös változat. Vagy egy igazi gyümölcsből készült limonádé. Ennek is számtalan jobbnál jobb változata van, hiszen limonádét is lehet fűszerezni, és nem feltétlenül kell leragadni a citromlénél, de esetünkben most nem ezekről lesz szó;) (continue reading…)

[singlepic id=1495 w=320 h=240 float=left]Egyszer volt, hol nem volt, nem is olyan túl régen, amikor a kávé iránti szenvedélytől tüzelve kipróbáltam kicsi országunk első saját márkás prémium kávéját, amit Frei Tamás neve fémjelez. Az a Frei Tamás, aki közismerten nagy kávé fan, és saját kávézó hálózattal is rendelkezik, ahol rendkívül finom kávékat mérnek nagyon is korrekt árakon. Az első otthoni találkozásunk azonban csúfos véget ért. Az afrikai kivitel nem hagyott maradandó nyomot, így bizony letettem a márka további vásárlásáról. Most azonban egy ismerősömmel kóstolási célból cseréltünk pár kávét, így kaptam egy kis adag Cafe Frei Kolumbia mintát, amit annak rendje és módja szerint le is teszteltem. És láss csodát… (continue reading…)

Mindenek előtt szögezzük le, hogy nagyon szeretem Frei Tamás munkáit. Egy ritka intelligens tényező a média változatos világában. Sokszínű, művelt, és hiteles. Talán ez utóbb az igazán unikális pont a mai médiahisztériában. Egy igazi, klasszikus értelmiségi, akinek egykori riportfilmjeit (legutolsó szériát többé-kevésbé leszámítva) egy ország érdeklődve, tanulva szemlélte. Lévén értelmes ember, kapcsolatait és lehetőségeit kihasználva létrehozta a személyes érdeklődéséhez oly látványosan közel álló üzleti érdekeltségét is, hogy ezzel függetlenítse magát a média kannibális realitásától, egyúttal diverzifikálva befektetéseit, profitáljon is az ismertségéből.

Remekül tette, hiszen a megszerzett hírnév egyfajta ugródeszka volt bármely más üzleti területet jelentő medencébe. Tamásunk pedig állítólag erősen érdeklődik a kávé művészete iránt, így kezdetben létrehozta saját kávézó hálózatát a Libri égisze alatt, majd többnyire erre építve megcsinálta a saját kávémárkáját is. (bárcsak magam is részt vehettem volna ezen küldetésben:)) Ez még az elmúlt 2 évben lezajlott, közben legnagyobb sajnálatomra már be is zárt az Aréna Plázában alig egy éve megnyitott üzlete. De sebaj, az interspar üzletekben is kaphatóak kávéi, és szerencsére az Árkádban a kávézó a mai napig üzemel. A saját márkás kávéi viszont csak az elmúlt hónapokban jelentek meg a boltok polcain, amihez be kell valljam, eddig még zacskós kiszerelésben nem volt szerencsém. Most azonban próbára tettem az első, és lehet, hogy utolsó Frei kávét. (continue reading…)

[singlepic id=1254 w=320 h=240 float=right]Ezennel nem egy borról, hanem egy borpárlatról lesz itt most szó. Mégpedig egy remek párlatról. Ha a Zwack ház nem akart volna annyira hasonlítani a nagy példaképre, talán még egyedinek és különlegesnek is nevezhetnénk. Sajnos a külcsínben kicsit hajaz a Hennessy konyakra, pedig ízében tényleg karakteres és egyedi konyakról írhatok most egy rövid kritikát.

Egyszer volt, hol nem volt, kis hazánk egyik alkoholban már sokat próbált családi vállalkozása úgy döntött, végre valamit kellene alkotni a keserű ízen túl is. Ha már Hubi és társainak nem sikerült világhódító útra kelnie, hát itt az ideje valami újjal is megpróbálkozni. Ekkor jöhetett az isteni szikra, hogy kis hazánk bizony rejteget még néhány kiaknázatlan aranybányát. Lévén kicsit mediterrán, kicsit nedves, és nagyon napos ország, bizony borban nem vagyunk rossz helyzetben. A szőlő legalább is szereti dombjaink déli lankáit. És a magyar is szereti eme déli lankák gyümölcsének nedűjét. Persze csak miután már jól megérik valamilyen hűs pince mélyén…

(continue reading…)